Békakoncert

 

 

Kutykurutty, brekeke,

forogj malom kereke,

sás susogj, bókolj te nád,

zendülj béka-szerenád.

 

Kutykurutty, brekeke,

zeng a békák éneke:

szép nekünk, jó nekünk,

vígan éljük életünk.

 

Kutykurutty, brekeke,

mi is Isten gyereke,

békára is gondja van,

létünk ezért gondtalan.

 

Kutykurutty, brekeke,

a természet remeke,

koronája mink vagyunk,

kétséget ám nem hagyunk.

 

Kutykurutty, brekeke,

könnyebb, jobb sors lehet-e?,

tűző napon henyélünk,

holdsugáron zenélünk.

 

Kutykurutty, brekeke,

itt a világ közepe;

békalencse, zöld hínár,

iszapban a békavár.

 

Kutykurutty, brekeke,

tág a létünk kerete:

szittyó, nádas a tanyánk,

parti zsombék a hazánk.

 

Kutykurutty, brekeke,

széles a víz terepe,

szökdécsel a vízipók,

nevetjük mi, naplopók.

 

Kutykurutty, brekeke,

buta szúnyog, gyere te,

hosszú nyelvünk kidagad,

hosszú lábad ráragad.

 

Kutykurutty, brekeke,

a szúnyog-pecsenye,

de egy szöcske, ha kövér,

száz szúnyoggal is fölér!

 

Kutykurutty, brekeke,

halikra a csemege;

jólesik a vacsora,

hízik béka potroha.

 

Kutykurutty, brekeke

szól a veszély kelepe;

kéménytetők lakója

ellenségünk: a gólya.

 

Kutykurutty, brekeke,

hóhérság a szerepe;

már fölöttünk, itt kering,

nosza víz alá, de mind!

 

Kutykurutty, brekeke,

mély a vizek feneke,

békát rejt a sás, a nád,

megszakad a szerenád.

 

Kutykurutty, brekeke,

jaj, az Isten szeret-e?

lapuljunk lapú alatt,

nem jut gólyának falat.

 

Kutykurutty, brekeke,

előbújni lehet-e?

Lehet, nincs már semmi vész,

kórusunk új dalra kész.

 

Kutykurutty, brekeke,

szállj szonátánk zengzete,

nyúlj csak, mint a békanyál;

légben úszó pókfonál.

 

Kutykurutty, brekeke,

szitálj eső permete,

ez számunkra jó dolog,

rajzanak majd szúnyogok.

 

Kutykurutty, brekeke,

az éjszaka fekete,

fülre húzva paplanát

alszik már a holdvilág.

 

Kutykurutty, brekeke,

gyere béka-csemete.

Brekeke-kutykurutty,

aludj béka-pereputty.