A titok

Múltban barangol

most árva lelkem,

száz csók-karambol

nyomára leltem.

Ifjú koromból

sok régi , csacska

emlék dorombol,

akár a macska.

Fakó körömből

percre kizökkent;

zúgva dörömböl,

dobbantva döbbent.

Piros örömből

fekete bánat;

fogyó erőmből

új hév nem támad.

Fogyó boromból

nincs már, ki inna,

haló poromból

ki visszahívna.

Nem színaranyból

volt földi kincsem;

halálharang szól:

veszve már minden.

Száz gyönyörömből

egy sem maradt hát;

sosem töröm föl

titkok lakatját.