A nagy vonat

 

 

Dübörgve száguld velem a vonat,

beragyog rám a téli alkonyat.

 

Amint a fák rohannak vélem szembe',

tűnt ifjúságom ötlik az eszembe.

 

Mi volt az éltem? Csúf, vad rohanás

a gyors Idő száguldó vonatán;

minden epizód egy kis állomás,

mely eltűnt s vissza nem jő soha tán.

 

/Apró leányfej-stációk tova-

osonnak s őket nem látom soha./

 

Iskola padja, szerkesztői asztal:

mögöttem a sivár múlt s nem vigasztal

momentán kincse a rövid jelennek.

 

...S a stációk csak egyre jönnek, mennek...

 

S a stációk csak mennek s újra jönnek:

apró kis szürke stációk sora:

arcomat lassan ellepik a könnyek:

hát már pihenni nem fogok soha?

 

Rövid az élet s élni bármi jó,

kínoz a gond és gyötör a kétség:

-        Messzi van-é a végső stáció?...