A Holdban
Volt fenn a Holdban egy kicsi telkem,
gyerekkoromban már kiszemeltem.
Álmok kövéből palotát raktam,
hegyébe cifra tornyot faragtam.
Ha gond és bánat őrölte lelkem,
megnyugvást, békét mindig ott leltem.
Ha elgyötört e földi vándorút,
ott elfeledtem harcot, háborút.
Csillag-palástot éj, ha rám borít,
ringat az álom, nincs, ki háborít.
Csönd vesz körül és senki sem zavar,
oda fel nem hat földi zűrzavar.
Csalán és tüske itt a vánkosom.
Csoda-é, hogyha felkívánkozom?
Ott jó lesz minden, szép lesz: béke lesz,
földi kínomnak végre vége lesz.
Ott nem vitathatják el tán jogom,
a boldogságot tovább álmodom.
Szép Kékmadár, ki tudja, hol van?
Hogy hol a boldogság? -- A Holdban!