50. Obedience avagy engedelmességi vetélkedő

Sass Manuela A kutyák engedelmességének egymással összevethető versenysportját az angolok és az amerikaiak hozták létre. Olyan akadályok vannak felállítva a pályán, illetve olyan feladatok vannak kitűzve a kutyák elé,
amelyeket fajtától és mérettől függetlenül minden felkészült kutya tud teljesíteni.
Mikor kezdődik a kiképzés? Nem lényeges, hogy a kutyával obedience vagy más kutyasportot szeretnénk űzni, minden kutyára érvényes: minél előbb, annál jobb. Egy farkaskölyök a vele egykorú testvéreivel folytatott játékban mindazt megtanulja az alomban, ami szükséges az önálló életvitelhez. Ha ezt az első évben nem sajátítaná el, akkor később éhen halna, mivel nem tanulta meg a zsákmányejtés technikáját. Ezért kell a kiskutyának mindent az első életévében játékosan megtanulni. Alapvetően fontos, hogy az első tizennégy hét alatt környezetével megismerkedjen, és így sok élményhez jusson (de ne vigyük túlzásba!).

Régen úgy vélekedtek, hogy a kutyát egyéves koráig nem szabad tanítani, utána viszont kemény módszerekkel képezték. Hogyan is lehetne eredményes ez a metodika, ha a kutya egy évig azt tehette, amit akart? Tehát a tízhetes kölyökkel kell elkezdeni a munkát, őt kell tanítani játékosan, sok motivációval, vagyis jutalommal. Ne a teljesítmény legyen fontos, hanem a kutya öröme. Dolgozzon pozitív megerősítéssel. Tehát ha valamit jól old meg, mindig meg kell jutalmazni. Ha viszont valamit nem úgy hajt végre, ahogyan elvárjuk tőle, akkor ne büntessük korholással, és ne is csak az elhibázott részt ismételtessük vele, hanem az egész gyakorlatot. A kutya nem gondolja azt, hogy “ma sztrájkolok és semmit nem csinálok az edzésen. A kutya csak azt fogja tenni, amit egyszer már jól vagy rosszul megtanult, tehát a feladatot végezheti úgy is, ahogy azt mi nem szeretnénk. A kutya annak megfelelően hajtja végre a gyakorlatot, ahogyan megértette, vagy nem értette meg. Meg kell találni azt a tanítási módszert, amire a legfogékonyabb. A gyakorlásokhoz pedig sok türelemre van szükség.

Ne válasszon olyan kutyaiskolát, ahol a kutyát jutalomfalat nélkül, csak pórázjelzéssel akarják tanítani. Először is érdeklődjön másoktól, vagy nézzen szét alaposan. Az ön kutyáját nem az edzőnek kell kiképeznie. A kutyának az ön utasítása alapján kell dolgoznia. Ha valamelyik feladatot nem tudja jól elsajátíttatni kutyájával, akkor ne arra kérje meg az edzőt, hogy ő mutassa meg a kutyának, hanem a saját kutyájával mutassa be a módszert.

A versenyeken különböző nehézségi szintek vannak megállapítva.

Az amerikai kennel-klub kezdő, haladó és munkakutya kategóriát különböztet meg.  

A kezdő kategóriában induló kutyával szemben támasztott követelmények: a felvezető lába mellett pórázon vagy anélkül haladás, és belőle balra és jobbrafordulás. A továbbra is bal láb mellett, pórázon haladó kutyával két személyt kell nyolcas alakban kerülni, többszöri menetsebesség váltással. A felhangzó “állj!” parancsszó után a felvezető tőle néhány lépéssel tovább megy. A versenybíró ekkor odalép a kutyához és megsimogatja. Neki azt békésen kell tűrnie – az ugatás, morgás vagy elfutás hibának számít. A felvezető leülteti vagy lefekteti a kutyát, és tőle tíz méterre eltávolodik. A kutyának helyben kell maradnia még akkor is, amikor például a mintegy tíz főből álló felvezető csapat a kutyákkal együtt elsétál mellette, majd őt körülveszi.

A haladó kategóriában a következő elemekkel bővül a feladatsor: a gazda által egy akadálymentes helyen eldobott tárgy behozása, majd utána ugyanez a feladat következik egy akadály felett áthajított tárggyal is. Távolugrás parancsszóra. A kutyának utána három-öt percig egyhelyben kell maradnia. Gazdája tőle látótávolságon kívülre távolodik.

 A munkakutya kategória más típusú feladatokat is tartalmaz: a felvezető szagnyomát magán viselő tárgyat, például egy kesztyűt négy másik közé teszik, s a kutyának az öt egyforma tárgy közül kell kiválasztania azt. Az első feladat során a tárgy anyaga bőr, míg a második esetben fém. A tárgyak mindkét alkalommal a földön vannak .

Kesztyűbehozás. Több kesztyűt különböző irányokban helyeznek el a pályán. A bíró utasítása szerint a mondott irányból, a felvezető parancsával megnevezett kesztyűt kell behozni a kutyának.

Akadályugrás. A kutyát az “előre!” paranccsal két akadály felett át kell küldeni, majd a második akadálytól kb. hat méterre le kell ülnie. A kutya behívásának útvonalát a bíró közli a felvezetővel. A feladatsor végén a bíró újra számon kéri az “állj! gyakorlatot, de ezúttal már nagy távolságból végrehajtva, miközben a bíró odamegy a kutyához és megérinti. Az angol Kennel-klub figyelembe vette, hogy egy-egy kategórián belül is elég nehezek a gyakorlatok, ezért három-három szintet vezetett be a kezdőknek és a haladóknak is. A kezdő vizsgák egyszerűek, a rajta indulókat így motiválják a folytatásra.

Haladó.

A-osztály. Az “állj” gyakorlat annyiban tér el az amerikaitól, hogy a bíró úgy simogatja meg a kutyát, hogy a felvezetőnek mellőle nem kell elmennie. A helyben maradás egy-egy feladat során akár öt percig is eltarthat. Speciális keresőgyakorlat. A földre letett tíz tárgy közül a kutyának a felvezető holmiját kell kiválasztani. B-osztály. Egy érdekes variánssal bővül, a megnehezített előreküldéssel. A kutyának a bíró által meghatározott, de a felvezető által jelzett irányba kell előre mennie, majd le kell feküdnie. Utána visszahívják. Az apportfeladat azzal nehezedik meg, hogy a kutyának egy, a bíró által meghatározott tárgyat kell behoznia. A kutyának most már akár tíz percig is egy helyben kell maradnia úgy, hogy gazdáját nem láthatja. A szagmunka is nehezedik. Egy, a bíró által megnevezett, de a gazda által jelzett tárgyat tíz hasonló tárgy közül kell kiválasztania. Profi osztály. Új verziója lesz az előreküldésnek. Miután a kutya lefeküdt, megadott parancsra úgy kell felülnie vagy felállnia, hogy közben a helyéről nem mozdulhat el. A szagmunka során most már ruhadarabot kell tíz másik közül kiválasztania. A versenygyakorlat  egybefüggő részelemeit kilencvenkilenc százalékban több részben gyakoroljuk. Szedjük szét a gyakorlatokat részekre, azokat külön-külön sajátítsuk el, és sok-sok ismétlés után már az egész versenyfeladatot számon lehet kérni. De mihelyt a kutya a teljes gyakorlatot tudja, fontos, hogy megint részekre bontva eddzünk, így biztosítva a változatosságot. Az apportírozást ne gyakoroljuk mindig versenyszerűen, mert a kutya így elveszti örömét és egyre lassabban fogja végrehajtani a feladatot.