A flyball – az agilityhez hasonlóan – Nagy-Britanniában született. A bemutatók a kutyás műsorokon és -kiállításokon a nézők szórakoztatását célozta meg. A produkciók látványosak voltak: két csapat két pályán küzd egymással. Mindezt még tetézte, hogy a kutyáknak lábukkal egy szerkezetet kellett mozgásba hozni. E sport nem csak az őshazában, hanem Európa nagy részén és a tengerentúl is nagy népszerűségnek örvend.

A flyball látványos és nagy ügyességet kívánó sport. A kutya feladata, hogy négy akadályon át kirohanjon a flyball gépig, hozza működésbe – a gép egy teniszlabdát lő ki – majd a labda elkapása után a négy akadályon át vigye vissza a labdát a gazdájának.

Alapvetően fontos, hogy a kutya gyors legyen és szeressen labdázni, apportirozni. Erre a pásztorkutyák a legalkalmasabbak, de igazából egyedfüggő. Külföldön leginkább border collie-val és ausztrál pásztorkutyákkal versenyeznek. A magyar őshonos fajtáknak – pumik, mudik – számára óriási lehetőség lenne e sportba bekapcsolódni. Ugyanis minden adottságuk megvan a jó szereplésre. Erre a célra az alomból én a legmozgékonyabb kölyköt választanám. Amelyik a legelszántabban veti magát a labda után, azt érdemes hazavinni.

A céltudatosan választott kutyát már kölyökkorában rá lehet hangolni, az alapokra megtanítani. A kutya számára a labda kilövése a legnehezebb feladat. A kölyköt hozzá kell szoktatni a géphez. A szerkezettől távolabb lévő négylábút szóbeli behívással vagy egy labda felmutatásával könnyen a gép közelébe, mellé lehet csalni. A szoktatásra egy alkalommal tíz-tizenöt percnél több időt nem kell szánni – naponta egy-két ilyen játszadozás bőven elegendő. Kis feladatok nagy következetességgel – ez az én hitvallásom. A kutyának fel se tűnjön, hogy épp “dolgozik”, neki a végzett munka játéknak tűnjön – ez nagyon fontos! Erre a kutyasportra is igaz: játéknak kell tekinteni és nem “vérre” menő küzdelemnek. Az edzésnek tekinthető tanulási, begyakorlási folyamatra a kutya egyéves kora körül kerülhet sor.

A flyball a feladatok szempontjából egyszerű sportnak számít. Az elrajtolás után a kutyának négy, könnyen vehető ugróakadályt kell teljesítenie, majd lábával működésbe kell hoznia a labdát kirepítő szerkezetet, aztán a labdát a szájába kapva a kutya az ugróakadályokon át visszarohan a rajt-célhelyre. Első lépésként a szerkezet működtetésére és a kirepülő labda elkapására kell megtanítani. A gép közvetlen közelében elhelyezkedik a gazda. A körülötte lévő kutyát jutalomfalattal, játékkal vagy szép szóval magához csalja. Mikor a négylábú odaszalad a szerkezethez, akkor a gazdának a gép takarásából úgy kell feldobni a labdát, mintha a szerkezet lőtte volna ki. Minden sikeres befutást, labda elkapást dicsérettel kell jutalmazni. A kutyák általában féltik a mancsukat, alaposan megnézik, hová teszik le. A kutyát be kell hívni a szerkezethez, de már csak akkor kaphat jutalmat, ha testével hozzáér a géphez vagy lábával a pedálhoz. Az igazi rávezetés, ha lábát rátesszük a pedálra és a gép már repíti is a labdát. Ennél a fázisnál oda kell figyelni, hogy a kutya ne a lábát babráló kézre, hanem a megjelenő labdára koncentráljon. Ha egy fegyelemre szoktatott kutyával gyakorolunk, úgy őt – szorosan láb mellett – pórázon felvezetve el lehet vinni a gépig, és ott rá lehet léptetni az indítószerkezetre. A tanulás előrehaladtával a gazdának egyre távolabb kell maradni a géptől. Ha a kutya agya “rákattan” a feladat értésére, akkor már magától is nagy örömmel fogja csinálni. Ha a kutya számára a gazda megtalálja a legideálisabb metodikát, akkor minderre akár két hét is elegendő. Ennek a fázisnak a “csiszolásához” tartozik, hogy a kutya huszonhét méter távolságból robogjon be a labdáért, majd azzal visszaszaladjon az indulási helyére. A magasugrás tanítása az agilityben megszokottak szerint történik. Kezdetben egészen alacsony akadályon kell gyakorolni. A labdát az akadály felett a két tartóoszlop között át kell dobni. Az akadály magasságát fokozatosan kell növelni - a flyball esetén negyven centi az elérendő maximális szint. Ennek megtanítására szintén elegendő két hét. De nem az a kutya tud flyballozni, amelyik már ismeri a teljesítendő feladatokat, hanem az, amelyik azt úgy tudja megcsinálni, ahogy azt tőle elvárják. Az egész feladatsort tökéletesen, nagy futósebességgel kell végrehajtani. Ahhoz, hogy egy kutya alapszintű versenyzőnek számítson, körülbelül negyed év gyakorlásra van szükség. Ahhoz viszont, hogy profivá váljon, ahhoz éveken át tartó folyamatos edzésre. A precíz technikai tudás után a kutya futógyorsaságának növelése a cél. A géphez iramlását a labda motiválja, a gond inkább a visszaúton haladás “lanyha” tempója szokott lenni. A gyorsításhoz azt az eszközt kell megtalálni, amely a leginkább hat a kutyára – ez lehet labda, jutalomfalat, vagy bármi más (teljesen kutyafüggő). Talán a legcélravezetőbb, ha a kutya gazdájával együtt teszi meg a befutószakaszt.

Egy csapat általában hat kutyából áll, közülük négy indulhat el egy-egy futamon. A kutyák egymáshoz szoktatása alapvető követelmény a sikeres csapatmunka érdekében. Ehhez őket először is alapfegyelemre kell tanítani és az egymáshoz szoktatás időszakában a másikhoz való viszonyulására erősen oda kell figyelni. A barátságba került kutyákkal már lehet gyakorolni a váltóindítást. Lényege, hogy amikor a szájában labdával robogó kutya eléri a rajt-célhelyet, a soron lévő “sporttárs” már induljon is. A kutyák olyan gyorsan teljesítenek, hogy a váltásoknak óraműpontossággal kell zajlani. Minden kutyát a saját gazdája indítja el. A négy kutya – ha jól képzettek – a versenyt tizenöt másodpercen belül befejezik, a pályán tizennyolc kilométeres átlagsebességgel száguldoznak.

A már felkészült kutyáknak heti két-három gyakorlásra van szükségük. Az edzések alapgyakorlata a sprintfutás. A váltások minél gördülékenyebb végrehajtása is kiemelt feladat. A végén pedig az egész feladatsort egyben kell gyakorolni. Egy hat főből álló csapat részére alkalmanként negyvenöt perc gyakorlás elegendő. Egy kutyával addig szabad flyballozni, amíg azt szívesen teszi és arra egészségileg alkalmas.

A pálya adatai – ezen az egymással párhuzamosan felállított két pálya értendő: a pálya hossza huszonhét, szélessége pedig kilenc méter. A belső két pályának egymástól három-hat méter távolságban kell lenni. Egy-egy pálya százharmincöt centi széles. Az ugróakadályok szélessége hatvan, míg magasságuk negyven centi. A rajthelytől az első akadály két méterre van, a többi három pedig három méterenként követi egymást. Az utolsó akadálytól öt méterre van a katapult. Minden csapat a saját gépét használja, ezért a labda kirepülő magassága nincs szabályozva – tíz-ötven centi között van. A kilövés irányának szempontjából kétféle irányzat létezik. Az angol hátulról felfelé lövi fel a labdát – ezt használjuk mi is –, az amerikai változat pedig a labdát vízszintes vonalban szinte belövi a kutya szájába.

A verseny szabályszerű lebonyolítására két bíró felügyel. A kutya minden felszerelés nélkül versenyzik. A felvezető a pálya területére nem léphet be. A kutya buzdítása, serkentése engedélyezett tapssal és szóval is. A labda elhagyása vagy akadály kihagyása esetén a hibázó kutyának a feladatot meg kell ismételni. A célba érkező kutyák időeredményét fotocella jelzi.