43. Canicross (kutyás terepfutás)
A canicross sportág abból ered, hogy sokan vannak kutyások, akik szeretnek futni, illetve sok kutyatulajdonos futó van. Ezek az emberek rendszeresen együtt futnak a kutyájukkal parkokban, mezőkön és az erdőkben. Az ember felteheti a kérdést : miért ne versenyezhetnének valahogy együtt? Ez a gondolat találkozhatott össze és ölthetett testet a sportágat megteremtő franciák fejében is, akik a homo ludens - a játékos ember újabb bizonyítékaként egy kötéllel összekötötték valamikor az 1980-as évtized végén a futót és a kutyát. Ez a Franciaországban született új sport, a canicross azóta Európa-szerte követőkre talált. Kiváltképp Belgiumban, Csehországban, Svájcban, de közkedvelt lett Hollandiában, Szlovákiában és Lengyelországban is. A nemzetközi elterjedést követte az első Európa -bajnokság megrendezése a franciák által 1998-ban. Azóta már a hatodik Eb megrendezésére kerül sor idén Lengyelországban. A hetediket 2004-ben pedig mi magyarok rendezzük.
Nos, én a következőképpen kezdek el edzeni a kölyökkutyával. Hathónapos koráig csak sétálok vele, közben ő persze nagyokat rohangál a többi kutyával, de ebben az időszakban is igyekszem olyan helyekre vinni, ahol a terep adottságai miatt is erősödik, mint például Budapesten a Gellért hegy oldala. A lejtőn való labda utáni le és felrohangálás kiválóan fejleszti és erősíti a kutya teljes izomzatát, így
a vállét is. Hat hónapos kora után viszont elkezdődik a póráz nélküli közös futás, ami általában hat kilométert jelent, naponta-kétnaponta. Síkvidéki futásra általában a Népligetet vesszük igénybe, de gyakran látogattunk el a budai hegyekbe. Arra mindenképpen oda kell figyelni, hogy a különböző futóedzések során egyszer se készüljön el erejével a kutya. Különösen fontos ez akkor, amikor már felcsatolva "együtt" végezzük az edzést. Erre jó példa a váltogatott – fartlek – edzés vagy a résztávos futás. Ez azt jelenti, hogy az erősen megfutott hatszáz-ezer-kétezerméteres távok után a következő erős futásig biztosítani kell a regenerációra megfelelő időt. Nem szabad elfelejteni, mivel ekkor már kötelékben futunk, a kutyák általában hamarabb elfáradnak a húzás miatt, mint az ember.