Az 1980-as évek elején az Egyesült Államokban kezdtek el először kiképezni kutyákat vegyianyag kutatásra. Rájöttek, hogy a kutyák nemcsak a kábítószereket és a robbanóanyagokat képesek megtalálni, hanem egy tűzeset helyszínén is megtalálják a gyújtogatásra alkalmas anyagokat. A veszélyes anyagokat kutató kutyák segítenek abban, hogy tűzesetek színhelyét gyorsan átkutassák, így sok időt megtakarítanak, melyet a hagyományos eljárások igényelnének. Ez az értékes kutya segítséget nyújt mind a laboratóriumnak, mind pedig a tűzeset okát kutató tűzoltónak abban, hogy lehetséges bizonyítékokat kutasson fel. Ő csak ESZKÖZ, mely a tűzoltó munkáját segíti a tűzeset színhelyén. A kutyák a tűzvizsgálókkal dolgoznak együtt, de vannak olyan országok, ahol a rendőrség keretein belül dolgoznak. Nemzetközi gyakorlat szerint csak azok a kutyák végezhetik ezt a munkát, amelyek a vizsgán 91,6 százalék feletti eredményt produkálnak – más területen a hetven százalék is elegendő. Nem véletlenül magas a velük szemben támasztott követelmény. Sok országban bizonyítékként fogadják el a kutyák jelzését, ezért a tűzeset utáni munkájukat videofilmre rögzítik, majd jegyzőkönyvezik, és ha jelzik a gyúlékony anyag jelenlétét, azt a bíróság bizonyítéknak fogadja el. Európában Nagy-Britanniában, Svájcban, Németországban, Ausztriában és Szlovéniában, valamint Dél-Afrikában is rendszeresítettek ilyen munkakutyákat. Magyarországon két éve képeznek ilyen célra kutyát.

Itthon 2001-ben indult meg a tűzfészek kutató kutya képzés. Sam nevű labrador kutyám aktívan dolgozik. A Fővárosi Tűzoltó Parancsnokság állományába tartozik, helyileg pedig az I.-II.-XII. kerületi Tűzoltó Kapitányságra van beosztva, ahol a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Mentőkutyás Szolgálatának vezetőjeként dolgozom. A kutya fizetést nem, de teljes körű ellátást kap a tűzoltóságtól: élelmezés, orvosi ellátás stb.

Ha egy tűzeset után felvetődik a gyújtogatás eshetősége, a tűzvizsgálók ebben az irányban is vizsgálódnak. Megpróbálják azonosítani a tűz keletkezésének helyét, a megolvadt anyagokból pedig következtetnek a tűz intenzitására. Ha a jelek alapján szándékos tűzokozásra gyanakszanak, akkor a leégett területen mintát gyűjtenek, amit laboratóriumban vizsgálnak meg.

Tételezzük fel: gyújtogatás következtében lobbant lángra egy lakás. A benzinnel lelocsolt fotel gyulladt meg. A kiérkező tűzoltók vegyszeres vízzel oltják a tüzet. Az oltás után még sokáig ebben a vízben ázik a lakás berendezése, így a felgyújtott bútor is. Tehát rengeteg egyéb szaggal itatódik át az ominózus tárgy, de a környezet is. A tűzfészek kutató kutya szerepe az, hogy jelezze az égésgyorsító jelenlétét. A konkrét vegyület – benzin, aceton, gázolaj, alkohol, stb. – azonosítása természetesen nem az ő feladata, az labormunka eredménye. Ha a fotelből vett mintán a vegyészek kimutatják a benzin jelenlétét, úgy feltételezhető a szándékos károkozás. A vizsgálati eredményt a nyomozás érdekében átadják a tűzvizsgálóknak és a nyomozást végző rendőröknek.

Tűzfészek kutató képzésre leginkább a labrador retrieverek, a német és belga juhászkutyák, illetve spánielek és vizslák ajánlottak. Fontos, hogy kiegyensúlyozott, apportos kutyát válasszunk erre a célra, aki nem idegenkedik az idegen anyagoktól, a kellemetlen felületű környezettől.

A tanítás kezdetén egy kilyuggatott műanyag csövet dobálok a kutyának, annak szagát beazonosítja, és tudja: azt a tárgyat kell keresnie. A továbbiakban már elrejtem a műanyagot – például egy téglarakásba –, és úgy kerestetem a kutyával. A sikeres szimatmunka után a kilyuggatott csőbe tiszta pelenkát teszek, amire fecskendőből egy csepp ötven százalékban elpárologtatott benzint csöppentek. A kutya első alkalommal még a műanyag cső szagát keresi, de egy idő után már az erősebb szagot árasztó anyagot fogja keresni. Természetesen mind a tizenkét gyúlékony anyag megkeresését gyakorolja a kutya, közben a vegyületek töménységét fokozatosan csökkentem. Az elrejtés helyét úgy választom ki, hogy az a kutyát egyaránt késztesse le és fel irányú munkára. A kutyának egyértelműen kell jelezni. Én a mozdulatlan ülést kívánom meg tőle, ilyenképpen nem semmisíthet meg bizonyítékot. A mintavételhez szükséges pontos helymeghatározás érdekében a “mutass” parancsra lábával enyhén kaparni kezd, de ez a legtöbb mozgás, amit a felderítés helyén végezhet. A temperamentumos, hiperaktív kutya épp az elevensége miatt nem igazán alkalmas a tűzfészek kutató munkára, illetve nagyfokú technikai felkészítést követel alkalmazása.

Mivel tűzoltó vagyok, ezért magam is kijárhatok a tűzesetekhez, vagy megkérem kollégáimat, hogy a legkülönbözőbb elégett anyagokból gyűjtsenek be számunkra mintát. A gyakorlás második, haladó szakaszában már az elégett tárgyakat használom fel. A következőképpen gyakorolunk: az égésgyorsító folyadékból rácseppentek egy cseppet – idővel mind a tizenkettőből – az égett anyagra, és azt az egymás mellé felsorakoztatott égett tárgyak közé teszem. Legvégül pedig már csak olyan tárgyakat jelölök meg szaggal, és azokat csak olyan tárgyak közé teszem, amelyek már érintkeztek tűzoltóvízzel. Ha még ezek után is nagy biztonsággal választja ki a kutya a megfelelő tárgyat, úgy alkalmas lesz különböző vegyületek felkutatására. Ennek a munkának is a rengeteg gyakorlás az alapja.

A kutya szempontjából a gyakorlás és az éles bevetés egy és ugyanaz. Mindkét esetben az ismert szagot kell megtalálnia. Nemrég voltunk egy leégett bőrdíszmű kereskedésben. Az üzlet a legkülönbözőbb alapanyagokból készült termékkel volt tele. Bokáig gázoltunk maradványukban. Az egyik kupac előtt megállt a kutya, és hosszasan szimatolta az egyik táska maradványait. Munkája megkönnyítése céljából a figyelmét felkeltő darabot kivettem a többi közül, majd öt-tíz perc pihenőt engedélyeztem Sam-nek, és közben elvittem sétálni. Visszaérve újra munkához látott, de érdeklődését már nem keltette fel a táska. Tehát a szag emlékeztette valamelyik tanult szagra a többi illatanyag között, de kiemelve már nem adott érdeklődésre okot. Ezen a területen érdemes egy kontrollkutyával is megvizsgáltatni a terepet, így abszolút biztosak lehetünk a kutyák jelzésében. Sam mellett még csak egy alapfokon begyakorolt labrador áll rendelkezésre, Tonic, Sam fia.

A bevetésnek két feltétele van: ha a tüzet már eloltották, és a keletkezési ponthoz vezető útvonalat biztosították, mivel a kutyavezető nem teheti ki kutyáját veszélynek. A felderítés során a kutya nyugodt körülmények között dolgozik; átlagos időjárási körülmények mellett a tűzeset után tizennyolc órával még képes felvenni a szagot. A veszélyt jelentő tárgyaktól – például törött üvegcserepektől – ha lehet megtisztítom a terepet, bár Sammy lassú és óvatos mozgása miatt még sose sérült meg. Hosszú, laza pórázon bejárja a helyszínt, a lábán bőrből készült mancsvédő csizma van, én csak kísérem. Fejét jobbra-balra forgatja, és beleszippant a levegőbe. Gyanús jel esetén elindul annak irányába. Kezdődhet az aprólékos munka. Leszegett fejjel, komótosan halad, orrával analizál. Körkörös haladással keresi meg az árulkodó hely gócpontját. Mikor biztosra veszi az égésgyorsító szagát, leül, rám néz, és kéri a jutalomfalatot.

Figyelemreméltó tény: a laborba került, ember által vélelmezett vizsgálati anyagok ötven százaléka volt pozitív, míg a kutyák által jelzett égésminta esetében ez már kilencven százalék volt. Ha figyelembe vesszük, hogy a kutyák munkája során lényegesen kevesebb mintaazonosításra került sor, az eredmény még szembetűnőbb. Mindez nem véletlen: a kutya szaglószerve képes érzékelni egy anyag minimális nyomatait is. Nagyjából 0,01 mikroliter petróleum mennyiséget tud észlelni normál körülmények között.