Az egészen kis termetűeket, mint például a yorkshire terriert egér és patkányfogásra tenyésztették ki. A rövidlábúak föld alatt dolgoznak, rókát vagy borzot hajtanak ki az üregből, például: foxterrier, welsh terrier, míg hosszúlábú fajtatársaikat vaddisznóhajtásra használják, mint például az airedale terriert, ír terriert stb. Manapság a népes terrier fajtacsoport legnagyobb részét kedvtelésből tartják, talán egyedül a német jagd terrier maradt meg a mai napig is vadászkutyának.

A kopókat a vadak felhajtására és a vadász elé terelésére veszik igénybe. Magyarországon a jelenlegi törvények értelmében vadászatra nem használhatók, mert hajtással nem szabad vadat elejteni. A használhatóságuk bemutatása képességvizsgálat útján történik. A vérebek a vérnyomon követik a megsebzett nagyvadat, és annak megtalálásával segítik a vadászt. Több napos nyomon is képesek elmenni és célt érni. Munkájuk segítségével a sebesült vadat mielőbb megváltják szenvedésétől, azonkívül egy-egy értékes trófeás vad esetében milliós hasznot hajtanak.

A vizslák között vannak specialisták, ezek az angol vizslák (például pointerek, szetterek), és vannak az úgynevezett mindenes vizslák, ezek a kontinentális, az Európában fellelhető vizslák (például magyar és német). Az angol fajtákról elmondható, hogy szinte mindegyik specialista, a kontinentális vagy mindenes vizslák a vadászat összes ágát kiszolgálják, kezdve onnantól, hogy megkeresik és állják a vadat, a vízi munkán át, egészen a vércsapa munkáig.

A retrievereket kifejezetten a lövés utáni munkára, a vad visszahozására tenyésztették ki, bár egyes vadászati kultúrákban a vad megkeresésére és kiugrasztására is használják őket. A retrieverek között sok fajta kimondottan alkalmas vízi vadászatra.