EGY ANTOLÓGIA MARGÓJÁRA

Teste izzad, kínjától szegénynek,

Úgy üvölt belőletek a bánat,

Az embernek bosszús kedve támad.

Énekeljetek, ne sírjatok!

Nem csak nektek van fájdalmatok!

Nem igaz, hogy sötét éj az élet,

Látás nélkül senki már nem élhet?

Ne fojtsátok el a remény lángját,

Az nem jó, ha a vakot sajnálják!

Énekeljetek, ne sírjatok!

Nem csak nektek van fájdalmatok.

Mindenkit csíp karvalya a sorsnak,

Minden embert vad szelek sodornak.

S a világba szét nem kiabálják.

Énekeljetek, ne sírjatok!

Máskor víg verset is írjatok!

Kovács Pál