Vágyak csöndes temetése
Kint napsugár dalol az új tavaszról,
De bús szívembe fény be nem hatol.
Szemeim, e kerek kis ablakok
Befüggönyözve: könnyektől vakok,
S a messzi múlt gyászindulót dalol.
A mennyek boldog mámorára vágytam,
S mi jött helyette:
A perzselő pokol.
A sok remény virága hova lett?
Kezembe füstölgő kis cigarett,
S szívemben száz tört álom haldokol.
Az álmok szállnak, mint az éveim;
A sok virágos vágy a füstbe tűn.
S tavasztalan tavaszi délután
Elsírdogálok csöndesen, bután,
Sok régi tintás, megfakult betűn.