Tercinák Csókasszony emlékére
Judit, a képed úgy tűnik elém
A múlt időknek fátyolán keresztül,
Mint tűnt tavasz az álmok bús telén...
A fájdalom a lelkembe berezdül,
- Judit, szerelmes, drága asszonyom—
S a vágyak rajzanak benn seregestül...
Utolsó csókod úgy ég arcomon,
Miként te azt akkor reálehelted,
Azon a februári alkonyon...
Vajjon kiért hevűl ma drága lelked?
Judit, kokottos, régi, csókos asszony,
Boldog vagy-é ? /Hiszen megérdemelted!/
Vagy nem ? Dalom úgy téged hadd sirasson...