56. SZEMÉRMETLEN CSALÓ – alkalom szülte (1968)

A szemérmetlen csaló egy alsó tagozatos szemüveges kisfiú. Tudom róla, hogy keményen készült a soron következő környezetismeret órára, mert az egész órai szóbeli számonkérés eredménye meghatározó jelentőségű lesz az év végi bizonyítványba kerülő osztályzatra. Fejébe szuszakolta a sokféle zöldségféléről írott tudományt, de egyben remélte is, elkerüli a számonkérést. Másként lett.

A padsorok felől szemlélve a feleltetést: a tanári asztaltól balra állt a hamarosan tudásáról számot adó egyik gyerkőc, jobb oldalra az utána következő szemüveges kisfiú került. A feleltetés technikai újítása volt, hogy a kihívott gyereknek a tanári asztalon lévő cetlikből egyet el kellett vennie, és a rajta lévő kérdésre kellett felelnie. Amíg a másik osztálytárs számot adott a tudásáról, addig az utána következő összeszedhette a gondolatát.

A szemüveges kisfiú kezében már ott volt a papíros. Elolvasta a kérdést, ráncba szaladt csöppnyi homloka. Eközben a tanító néni a tőle jobbra álló gyermekre figyelt. A szemüveges kisfiú a kezében tartott papírost szépen összehajtotta, visszatette a tanári asztalra, és másikat húzott. Széthajtotta a lapot. Figyelmesen elolvasta a kérdést, és felragyogott az arca. Helyére mehetett a tudásáról számot adott diáktárs, és bíztatóan nézett hősünkre a pedagógus. A burgonyáról kellett szakértőként beszámolnia. Tudását meggyőzően vezette elő, a tananyag felénél szerencséjére a tanító néni félbeszakította, piros ötössel küldte a helyére. Jól látszott rajta, mennyire örül a sikernek. A lelke legmélyén viszont tudta, ez az ötös, nem az az ötös!