123. PEDAGÓGUS – feladvány (1972)

Négy évig én is abba a suliba jártam, felsőbe. A diákcsíny idején tanulója voltam, de csak húsz évvel később, az általam szerveződő osztálytalálkozó közben jutott a tudomásomra. A történetben részben érintetté váló pedagógus mesélt róla.

Történt a hetvenes évek elején, hogy a tornaterem előtti, jellemzően kihalt folyosón a falnak támasztották a november hetedikei ünnepségre szánt dekorációt: vörös csillag, sarló kalapáccsal, meg a szokásos Lenin arcprofil. Ám a dekoráció nem élhette meg a megdicsőülés napját, mert néhány nagyobb fiú gyufával lángra lobbantotta. Lett belőle nagy ribillió. A nyomozással egy olyan pedagógust bíztak meg, akinek családtagjait a második világháborúban elgázosították a nácik. Minden tőle telhetőt megtett a hős szovjeteken esett szennyfolt tisztára mosásáért. Beszélt a testnevelővel is, de ő, bár tisztában volt a gyerekek nevével – hangjuk alapján a tornaszertárból beazonosította őket –, nem árulta el.

Mint elmondta nekem, ő teljesen együtt érzett a zsidó származású kollégával, de a gyerekek jövőjét egy meggondolatlan cselekedett miatt nem akarta kockára tenni. A szovjet katonák kapcsán is megoszlott a véleménye. A kettő egyenlegéből pedig az jött ki számára, hogy az idő múlása minden sebet begyógyít majd.