Palicsi emlék (töredék)

Ma már csak emlék: Palics és Szabadka,

a régi házam, régi szép hazám.

A képzelet szívem visszaragadta

a messzi múltba. Boldog igazán

ott voltam, ott: Palicson és Szabadkán,

ezt évek múltán most bevallhatom.

A legnagyobb bánat is ott szakadt rám

egy késő-őszi bús hideg napon.

Nem ringattak itt perzselő szerelmek,

a boldogság nem csókokkal köszönt rám

és boldog voltam mégis, mint a gyermek,

boldog zavartalanul s égi tisztán.

A boldogságot környezetem adta,

a természet, mely oly rokon velem,

Szívembe zárlak Palics és Szabadka,

hozzátok fűz egy méla érzelem.