22. Ótestamentum Korán és bikini — Jordánia (2023)

a palesztin izraeli háború következtében puskaporos térség felé indultunk, a feleségemmel. Az emberiség történetét ismerve, vérzivatar vérzivatart követ. Jordánia területe kiemelkedő történelmi hely az egymástól eltérő vallások egymásnak feszülése szempontjából. Nem egyszerű a helyzet. Az ország lakosságának 30 százaléka palesztin. Szögesdróttal körbevett sátorvárosokban egymillió-kétszázezer szír menekült él. Az eredeti légi útvonaltól eltérően, Izrael elkerülésével, Kairó irányából, Akaba felett átrepülve megérkeztünk Ammanba.

A dombokra épült főváros lakossága meghaladja a négymillió főt. A területet időszámítás előtt nyolcezer-ötszáz évvel lakták már. Az első írásos dokumentumok időszámítás előtt 1200-ban Rabbath-Ammon néven említik, mint az Ammonita királyság fővárosát. Fénykorát Traianus római császár idejében Philadelphia néven élte, amikor Arabia provinciához tartozott. Ebből a korból megmaradt a fórum, és a színház. A VIII. században az Abbászida Kalifátus részévé vált. Gazdag történelmi emlékekkel rendelkezik. A citadella kihagyhatatlan régészeti ékszer. A hatalmas területen feltárt tárgyak és épületmaradványok, közel tízezer évről mesélnek. Múzeuma párját ritkító különlegességekkel várja az érdeklődőt. Láthatunk tízezer éves szoborfigurát, hatezer éves emberkoponyát, amelynek felületén három egymáshoz közel lévő helyen érme nagyságú lukat fúrtak. Rajtuk keresztül krónikus fejfájós személyt, vagy elmeháborodott embert, netán másvalakit szerettek volna démonjától megszabadítani. A beavatkozást Túlélte a koponya tulajdonosa, mivel a furatok hártyásodni kezdtek, de véglegesen nem forrtak össze. A csecsemők fejének hosszúkás alakúra nyújtásával is próbálkoztak, mint ahogyan időben és térben a Föld más térségeiben is. A feltárt területen a palota medencével látnivalótól, a napjainkban is használt színházon át, a különböző állapotban ránk hagyományozódott köz és egyházi épületekig bezárólag, időrendben minden fontos egymásra épülő történelmi építőkő megtalálható. Aki felkészülten idevetődik, régészeti paradicsomban érezheti magát. A röghöz kötött földművelésbe belekezdő őseinknek a közelmúltig tartó fejlődési ívén túl, a feltárt kemenceleletre hivatkozó régészek állítják, hogy tizennégyezer-ötszáz évvel ezelőtt, kenyeret sütöttek az emberek. Ez pedig időben ezer évekkel előrébb teszi a földművelés kezdetének feltételezett időpontját. A főváros pereme is adta magát a történelem megidézésében. A gázai övezetet érő izraeli válaszcsapások következtében nagyszabású tüntetést hirdettek Amman központjába, a jordániai palesztinok. Mivel a tömegmegmozdulás ellehetetlenítette a sorban következő programot, ezért Alternatív megoldásnak a fővároson túl lévő várkastély felkeresését ajánlotta az idegenvezető. Amman külterületén áthaladva bármit elfogadtak volna az utastársak, csak azt az egyet nem, hogy lerobbanjon a busz, és ki kelljen szállni. A látott nyomor foka mindenkit az ülésbe döngölt. Ám a szegénység nem mindig párosul gazemberséggel. Egy-két kapualjban feltűnt néhány cserepes virág, de közelükben kupacban magasodott a szemét. A szegénység szívszorító hatása elcsendesítette az utastársakat. A korához képest elfogadható állapotban fennmaradt ókori kastélyban, 10-15 tonnás kövek voltak egymás mellé és egymásra felrakva. Illesztésük mérnöki pontosságú. Kétezer évvel ezelőtt ez már simán ment. Ezt az épületet is a földrengések tették elhagyatottá.

Jerash, ókori neve Gerasza. Ammantól északra 45 kilométerre fekszik. A legépebben megmaradt ókori településnek tartják, a Marokkóban lévő Volubilissel együtt. Feltárása a XX. században kezdődött. Történetét érdemes nagy vonalakban megismerni. A települést időszámítás előtt IV. században szemita népek alapították, de a legkorábbi leletek kétezer évvel régebbiek. Itt telepítette le veterán katonáit Nagy Sándor. Időszámítás előtt 63-ban korlátozottan, de visszaadta a település függetlenségét A római Pompeius. Napjainkban látható épületeinek jelentős része ebből a korszakból származik. Az építkezéseket a szíriai, és a nabateus városokkal folytatott kereskedelem hasznából finanszírozták. Százharminc körül a települést meglátogatta Hadrianus császár, amely újabb monumentális épületeket eredményezett. Ekkoriban húszezren lakhatták., A V-VI. században a bizánci uralom alatt számos római kori Templomot lebontottak, vagy átalakítottak. Helyükre keresztény templomok kerültek. Később 614-ben a Perzsa Szászánidák, majd 638-ban az Arabok foglalták el. A csatározások során Gerasza épületei súlyosan megrongálódtak. A pusztítást a sorozatos Földrengések fokozták. Lakott területe eredeti méretéhez képest negyedére zsugorodott. Ennyi talán elegendő is a történelmi időkről. Nézzünk szét egy kicsit. A Haddriánusz kapu boltíve alatt áthaladva körsétára indulunk. Petra után a második leglátogatottabb történelmi hely az országban. A Zeusz templom a papi megalománia ékes bizonyítéka. Mértéktartó tervezéssel a maga teljességében elkészülhetett volna. A fölöslegesen elherdált pénzből másra is futotta volna még. A 110 méterszer 150 méter alapterületű szentély nem készült el soha sem. Hatalmas, 175 centiméter átmérőjű, több elemből felépített oszlopaiból számos megmaradt. Az épületegyüttes egy része elkészült, de a későbbiekben a félkész templom kézműves céhek telephelyévé silányult. A Zeusz templom a córdobai nagymecset alapterületével hajszálpontosan megegyezik, amely évszázadok alatt teljes pompájában a muszlimok rendelkezésére állt. Amit végigjártunk az a régi város centruma volt, a hozzátartozó épületekkel. A keresztirányú főútvonalak, a kör alakú piac, a polgárok házai, valamint a szórakozást és szolgáltatást nyújtó épületek, kézzel fogható közelségben. A négyzetkilométer nagyságú belterületen túl, az itt élt húszezer ember számára további területekre volt szükség. Azokon a mai város épületei állnak, melyek gyűrűbe fogják a romterületet. Minden év augusztusában megrendezik a Jeras fesztivált: színházi előadás, verses felolvasás, koncert.

Az ókori Gadara mai neve Umm Qais. Közelében a Golán-fennsík, és a Genezáreti-tó. A stratégiai helyre katonai kolóniát telepített Nagy Sándor. A nabateusok elűzése után a római birodalom fennhatósága alá került. Fénykorában a dekapoliszhoz tartozott. Az első század végétől látványos fejlődésnek indult. A várost körbevevő területen hetvenöt darab 600-750 köbméteres, esővíz felfogására alkalmas tározót építettek. 170 kilométer hosszú földalatti vízvezetékkel a városba vezették. A műtárgy egy része ma is látogatható. Mivel a népesség folyamatosan növekedett, és nagy méretű közfürdőt is üzemeltetett a város, ezért a településtől 11 kilométerre lévő forrástól földalatti agyagcsövekben vízutánpótlást szállítottak. A völgyben fekvő településen, hogy mindenhova eljuthasson a víz, további 22 kilométer vízvezetékrendszert építettek ki. A mai elképzelés szerint, ekkoriban egy fő naponta átlagosan 300-400 litert használt fel. Később három település összefogásával, a tőlük 170 kilométerre lévő völgyben, bazaltkövekből két gátat emeltek. Általa 4-6 millió köbméteres tározót hoztak létre. A felduzzasztott vizet a 270 méter szintkülönbség segítségével juttatták el a felhasználás helyére. A földművelés hatékonyságát is jelentősen elősegítette a gondos vízgazdálkodás. A 749-ben bekövetkezett hatalmas erejű földrengés mindezek végére pontot tett. A terület fokozatosan elnéptelenedett. Ezek az ismeretek engem teljesen lenyűgöztek. Az emberi gondolat, és a tervek megvalósulásának remekműve. Van itt másféle is a régmúltból. Az evangéliumok szerint, ezen a vidéken többször megfordult Jézus. Ördögűzéssel meggyógyított két démontól megszállt embert. A rossz szellemeket disznókba küldte. A meredek parton a konda belerohant a tóba, és vízbe fúlt. Ezt követően a városlakók Jézust távozásra kérték a környékről. A ma is létező tótól 10 kilométerre lehettünk a hármashatár közelében. Míg a többiek a kilátópontnál nézelődtek, addig elgondolkodtam, vajon hogyan eshetett meg a valóságban a bibliai történet? Ha igazságtartalmát nagy vonalakban elfogadjuk, akkor a szóban forgó embereket idővel fogságba ejthette, mondjuk ideájuk folyamatos mantrázása. Úgy jártak, mint a saját farkába harapó kígyó. A továbbiakban rögeszméjüktől képtelenek voltak megszabadulni. Terhessé váltak a közösség számára. A baj forrására ráérezhetett Jézus, és rávezethette őket az alapprobléma helyes megközelítésére, értelmezésére, továbbá a probléma feldolgozásának technikájára. Sikeresen megszakította a tévhiten alapuló, kórossá vált felfogást. Ezzel nagyjából egy időben, Jézus pechére, vagy bekattant a kondavezér — manapság is előfordul, hogy például bálnák és delfinek tömegesen kiúsznak a sekély part menti vizekbe és ott halálukat lelik — vagy mondjuk, talajmozgás következtében véletlenül belecsúsztak a tóba, ahonnét képtelenek voltak partra jutni. Akár így volt, akár úgy, netán teljesen másként esett meg, a kárba veszett néhány állat elvesztése súlyosabban érinthette a közösség tagjait, mint a betegtársak meggyógyulása. Ezért köthettek útilaput a messiás talpára.

Két sivatagi várkastélyt kerestünk fel. Az első markánsabb kiállású, de romosabb állapotban maradt fenn. A bazaltkőből épített erődöt már a római katonák is használták. Két egytonnás kőkapuja sokatmondó. Kőzsanérjait pálmaolajjal locsolták a minél könnyebb mozgathatóság érdekében. Teljesen jó állapotban megmaradt termek, szobák. Az udvarban ciszternába levezető lépcsősor. Békés időkben szabadidejükben, kavicsokkal társasjátékoztak a katonák. Mekka irányába tájolt mecset, fürdővel. Sokféle célt szolgálhattak a várkastélyok, de egyről pár gondolat. Jellemzően sok utódot nemzettek az uralkodók. Mivel mindenkitől féltette hatalmát a fejedelem, ezért a kormányzás technikájának kiismeréséből saját fiait is igyekezett kirekeszteni. Erre a célra megfelelő hely lehetett a tróntól távoli várkastély, ahol koruknak megfelelő, de más irányú érdeklődésüket kedvükre kiélhették az aranyifjak. A másik ilyen természetű épület igazi kulturális csemege. Kuszr Amra. A legismertebb sivatagi kastély az országban. A fővárostól 85 kilométerre fekvő Kuszr Amra az iszlám világ egyik legkorábbi építménye. Egyike az Omajjád dinasztia uralkodása alatt épült sivatagi palotáknak. A VIII. század elején emelt, kívülről egyszerű épület jó állapotban maradt ránk. Quseir Amra freskóit valószínűleg még a II. Jazíd kalifa (720-724) első iszlám emberábrázolást tiltó rendelkezései előtt festették. A faliképek történelmi témákat, mitológiai alakokat, a történetírás múzsáit, fürdő és vadászjeleneteket tárnak elénk, valamint azt a hat királyt, akiket az omajjád uralkodó valószínűleg legyőzött. A hely igazi értékét számomra az iszlámban betöltött kulcsfontosságú kulturális szerepe jelentette. Az itt látható freskók voltak az utolsók, amelyeken élőlények szerepelhettek. Autentikus helyen jelentős történelmi korszakváltozás pillanatának tanúi lehettünk. Utána csak geometriai jellegű ábrázolásokat lehetett vizuálisan megjeleníteni. A freskók színei haloványak. Az épület kívülről nem árulkodik jelentőségéről. Az udvarban lévő ásott kútból 40 méter mélyből nyerték ki a vizet, szamár vagy embererővel. Csőhálózat segítségével juttatták el például a fürdőházba. Mellette A hőszolgáltató kemence, amelyet fával fűtöttek.

A Jordán-árokban található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A Holt-tenger víztükre 420 méterrel, a tófenék 795 méterrel van a földrajzi tengerszint alatt. A víz színe közelről tisztának mondható, átlátszó, távolról sötétkék. Bár a Holt-tengerbe ömlik a Jordán folyó, vízszintje folyamatosan apad a jelentős mértékű vízkivételtől. Ennek következtében a tó kettészakadt. A mélyebben fekvő északi rész mellett a déli medence fokozatosan kiszárad. Az északi medence hossza 50 kilométer, maximális szélessége 15 kilométer. A tó vize erősen párolog. Partvidéke kevés kivételtől eltekintve kopár sivatag. A Föld felszínén itt a legalacsonyabb az ultraviola sugárzás értéke. Nézzünk szét a tó körül. Északnyugati sarkában terül el Kumrán régészeti lelőhely. Az ókori Esszénusok egyik csoportjának központja volt. Az 1947-ben pásztorfiú által barlangban megtalált kumráni tekercsek tették világhírűvé. Az északi medence déli csúcsával egy vonalban, a főúttól pár kilométerre nyugatra találjuk Masszáda erődjét. A délnyugati részén fekszik Szedom, bibliai nevén, Szodoma. A 12 kilométer hosszú, és 2,5 kilométer széles területen bizarr formájú sóformákat láthatunk. A népi képzelet ezek között felismerni vélte Lót feleségét is, aki sóbálvánnyá változott, mert az angyal parancsa ellenére hátratekintett. Ezeknek a településeknek nyomait nem találták meg az archeológusok. Kit ne érdekelne a Holt-tengerben való megmártózás élménye? Azon nem lepődtem meg, hogy a sós vízben hanyatt fekve nem merültem el, de máson, igen. Ahogy hátradőltem, a lábamat a víz erőnek erejével fellökte. A felszínen maradáshoz sem kézzel, sem lábbal nem kellett evickélni. Az egyedi élmény mindenki arcára mosolyt csal. Naplemente idején a strandőr sípjába ismétlődően fújva jelezte a záróra idejét. Komótosan próbáltam talpra állni, de nem ment. Okába nem belegondolva, megint tettem úgy, ahogy imént. Rájöttem, a sós víz felhajtóereje a lábra állást is megnehezíti. Ilyenkor érdemes a lábunkat előbb szorosan magunk alá húzni, majd függőlegesen rugó módjára kirúgni. Ujjam végét belemártottam a 34 százalék sótartalmú vízbe, majd óvatosan a szám széléhez érintettem: nagyon erősen maró, fájó érzést tapasztaltam. A vizet selymesnek, testesnek érzékeltem a kezemmel. Egy-egy mártózás alkalmával fél óránál tovább nem célszerű vízben tartózkodni, mert a sós víz kikezdi a bőrt. A tóban botorság hagyományos módon úszni. A parton vödörből bárki bekenheti magát holt-tengeri sárral, hogy percekkel később körülményesen lemoshassa magáról. Az édes vízzel tusolás elmaradhatatlan része a fürdőzésnek. Bár ezek az élmények jelentősen feldobtak minket, különösen a feleségemet, mégis kissé keserű szájízt hagyott maga után a Holt-tenger. Történt ugyanis, hogy az ezt megelőző program semmittevéssel lecsengő része indokolatlanul hosszúra lett nyújtva, ráadásul a fővároson átvezető úton órán át dugóba került a busz. Mindezek következtében, a szállodai szoba rohamszerű megtalálását és elfoglalását követően, valamint a partra nehéz letalálás miatt, a hivatalos nyitva tartási idő vége előtt negyed órával léphettünk a sós vízbe. Volt, aki másnap kora reggel jutott le megmártózni — köszönhetően, a nem kellően körültekintő idegenvezetőnek.

Al-Maghtas. Bethámia bibliai keresztelőhely a Jordán folyó keleti partján. Lehet Jézus Keresztelő János általi megkeresztelkedésének eredeti helye. Két fő régészeti területet foglal magában: kolostormaradványt az Illés-hegy néven ismert halmon, továbbá a folyóhoz közeli területet, ahol templommaradványok és keresztelő tavak, valamint zarándok és remetelakok találhatók. A Jordán-folyó felé buszozva elhaladtunk a Tábor-hegy mellett, ahol a biblia szerint, tüzes szekerén az égiekhez távozhatott Illés próféta. A 251 kilométer hosszú Jordán-folyó mellett sétálunk már, Keresztelő János működési területe felé. Igazi folyó helyett 10 méter széles folyam. Közepén nádszálak magasodnak. Vize tiszta. Ivóvíz minőségűnek tekinthető. A túlpart, Izrael. Egyszer egy francia fiatalember jópofaságnak gondolva, át akart úszni a túlpartra, de a szomszédos országhoz tartozó vízfelületen lévő országhatárt sértő köré, sorozatot repített az izraeli határőr. A Jordániába rémülten visszaérkező férfit a határőrök letartóztatták, és gyorsított eljárással kizsuppolták az országból. Örökre kitiltották Jordániából. A keresztelőmedence kiszáradt állapotban, az ösvénytől pár méterrel mélyebben került elénk. Ez a terület a tengerszint alatt több mint 300 méterrel található. Mivel a nevesített gödör a csapástól több méter mélységben terül el, ezért ebből a szempontból akár hiteles is lehet, mivel ezerévenként a talaj felszíne a rárakódó hordaléktól jellemzően egy méterrel megemelkedik. Közelében patak csordogál, de mint megtudhattuk, esetében a XX. század termékéről van szó. Mostanában több pápa is megfordult itt. Jelenlétükkel szentesítették a hely hitelességét. A környezet a vízpartnak köszönhetően zöldell. Jelképes helyként gondoltam a területre, és emiatt a hely szellemisége vált elsődlegessé számomra.

Nébó-hegy. A Holt-tenger észak-keleti végének közelében szálltunk ki a buszból. Gyalogosan vágtunk neki a kaptatónak, mely lazább séta. A 808 méter magas csúcsról gyakran látható a ciszjordániai Jerikó, míg ritkán Jeruzsálem. A biblia szerint, isten Mózesnek itt mutatta meg az Ígéret Földjét, és A hagyomány szerint, itt temették el a prófétát. Az Egyiptomból való kiűzetést követő negyven éven át tartó vándorlás során sokan meghaltak kígyómarásban. A nép könyörögni kezdett az Úrhoz, hogy védje meg őket a hüllőktől. Mózes isten szavát megfogadva, botra tekeredett rézkígyót készíttetett. Akit megmart a mérges kígyó, ránézhetett az eléje tartott hiterősítő ereklyére. Ha kevés kígyóméreg jutott a szervezetébe, mindenképpen életben maradt. Az istenbe vetett hite pedig megerősödött. A hegytetőn nagy méretű szoboralakban jelenik meg a botra tekeredett rézkígyó motívum, ahol felkereshető a templom is. Harmadik érdekesség, a kör alakú, embernél magasabb kőtömb. Mérete és formája alapján, akár az eredeti szikla alteregója is lehetne, amelyet Jézus sírbejárata elé hengerítettek. Kinek-kinek hite, felfogása szerint. Kíváncsian vártam, hogy vajon milyen tájkép fog elénk tárulni. Ugyanaz, mintha hátraarcot tettünk volna. Persze tudjuk, évezredek alatt sokat változhat a klíma, vele együtt a vegetációs környezet is. Itt megint a hely szellemisége vált fontossá számomra.

Madaba hetvenezer lakosú város. A terület egykor a Moábi Királyság északi határvidéke volt. Közelében emelkedik a Nébó-hegy. A Szent György templom híres padlómozaikja a felújítás, és a takarítás hiánya miatt, a rárakódott vastag portól szinte észrevétlen maradt. A város sétálóutcáján a parkolóig visszafelé haladva, maradt időnk szétnézni. Amennyiben felfigyeltünk egy-egy árcédula számsorára, leggyakrabban megmosolyogtuk. Elénk került egy becsületes képű gyümölcsfacsaró, aki jól látható nagyságú számokkal kiírta az árakat. 2 deciliter narancslé, vagy gránátalma ára, egy jod. Magyarra fordítva, 500 forint, vagy egy dollár (350 forint). Sorba álltunk. Az idegenvezető által ajánlott édességboltban olyan csillagászati árakat tapasztaltunk, hogy gondolkodás nélkül távoztunk. A semmi édesség kilója 20000 forintnak megfelelő helyi pénzbe került. Turistáktól mentes utcai környezetet kerestünk. A kárpitosok negyedében nézelődünk. A keskeny járdákra kitett felújított, vagy reparálásra váró bútorokat, az úttest felől kerülgettük. Pár száz méter hosszan tucatnál több műhely várta a kuncsaftokat. A különböző tematikájú üzletekben leginkább malmozással ütötték agyon az időt a kereskedők. A település eme része békebeli hangulatot sugárzott. Szívesen csatangoltunk volna távolabbra, netán mellékutcákba betérve, de várt ránk a busz.

Umm arr Rasas. Római katonai tábor volt, amely a V. században várossá fejlődött. A Holt-tengertől keletre fekvő régészeti lelőhely töredék részét tárták fel eddig. A leletek a III. és a IX. század közé tehetők. Római, bizánci és korai iszlám stílusú tárgyi emlékeket foglalnak magukba. Köztük tizenhat templomot, és a római kori tábort. Az istenházak egy részének mozaikpadlója fennmaradt. Legjelentősebb a Szent István-templom díszítése. A padlón olvasható felirat szerint, 756-ban átadták. A növény és állatmotívumokon kívül, a térség jelképes térképe is szerepel rajta, a főbb palesztin, jordániai, egyiptomi városok megjelenítésével. A települések között megtalálható Madaba és Amman is, ez arra utalhat, hogy a mai Jordániának ez a része eredetileg keresztény terület volt, de ekkorra az omajjádok már meghonosították az iszlám vallást a régióban. A lelőhely jellegzetessége az a két torony is, amelyek a sztilita aszketikus szerzetesekhez köthetők, akik életükből a külvilágot rövidebb-hosszabb időre kizárták, és magas oszlopok, tornyok tetejébe visszavonultak. Megérkeztünk a romterülethez. Egyik útitársunk rózsaborsot szedett a parkoló szélében. Megkóstoltam, de amíg a többiek ájuldoztak finomságától, addig a számban lévő magtörmeléket gyorsan kiköptem. A parkolótól a fedett kiállítóhelyig sokat kellett gyalogolni. Pár méter magasból lehetett a hat kőműves által kirakott csempemozaikra rálátni: a mellettem álló férfi 30 méterszer 10 méterre saccolta nagyságát. Az állat, növény és városábrázolások krónikaszerűen mesélnek a múltról. A készítők neve meg lett örökítve. Talán hat év folyamatos, precíz munkájának végterméke tárult elénk. A jelen lévők mindegyike elismerően nyilatkozott róla. A buszban elviccelődtünk a mai Szíria területe felől ideérkezett oszlopos Szent Simeon szerzetesen. Ha lett volna egy kardos felesége, az bizony egyértelműen megmondta volna neki, hogy mi mást tehetne az oszlopon való henyélés helyett — szólt valaki. Kapásból érkezett a válasz: lehet, hogy éppen az asszony nyugtalan nyelve elől menekült az oszlop magasába.

Akaba. Muzulmán országokban elsőnek itt tapasztaltam, hogy a müezzin reggeli imára hívó éneke három részletben hangzik fel. Esetünkben: 5 óra 27 perckor, majd negyedórával később, legvégül fél perc hosszan 20 perc múlva. Jordánia egy keskeny parti sávval kapcsolódik az Akabai-öbölhöz: A várostól az izraeli határ 3 kilométerre. Mivel tilos a tengerpart kisajátítása, ezért úszószigeteken luxusapartmanokat hoztak létre. A települést százötvenezren lakják. Klasszikus belvárosról, vagy nagyvárosról, tapasztalatunk szerint nem beszélhetünk. A központban lévő mecset háta mögött lévő élelmiszer és vegyes áru kínálatú bazár szétnézésre sarkallt minket. A müezzin dél körüli imára hívó énekét innen sikerült rögzíteni. A mecset bejáratával szemben a homokos városi strand. Az előzetes hírekkel ellentétben, a part és a víz elfogadható tisztaságú. Bár mellékhelyiség, és néhány napernyő is akadt a fövenyen, de szolid kivitelben. A strand szabályára őr vigyázott. Egyik fő élményem innen származik, mégpedig ahogyan a partra vetődő szelíd hullám a kavicsok között visszatér az övéihez — ezt a felvételt, a hangokra egyre jobban odafigyelő feleségemnek köszönhetem. November közepén 25 fokos vízben fürödhettünk. De nem csak mi lubickoltunk a középkék vízben. Két alsós korú fiúcska azzal szórakozott, hogy közvetlen közelemben nagy fröcskölve elszaladtak, majd összebújva jót kuncogtak magukban ismerős a játék, én is voltam gyerek. Tőlem pár méterre, három negyvenes, talpig feketébe öltözött, fejükön fekete kendőt viselő nő ült a mellig érő vízben. Kedélyesen, ráérősen beszélgettek. Közben megérkezett egy tizenkét év forma kiskamasz lány. Rajta térdig érő fekete cicanadrág, és rövid ujjú póló. Sivítva vágódott közénk az a hétéves csitri, aki bikini trikóval kreáció merészségében tündökölt. Ő még véletlenül sem tett volna szájkosarat magára. Ezalatt muszlim férfi igyekezett a szárazra. Partot érve felsőtestéről lekapta a vizes pólót, boka felett érő inget húzott magára, majd laza mozdulattal lekapta a fürdőgatyát, és már indult is a város felé. Két férfi hangos szóváltás közben hajba kapott. Elcsattant néhány öklös, célba talált néhány hátba rúgás, majd fokozatosan elcsendesedett a tájék. Kétrészes bikiniben szőke fehér lányok érkeztek strandolni. A helyi fiatalemberek nagy szemeket meresztve bámulták a friss húsokat. Az egyik szájtáti arab fiút a város felől érkező barátnője indulatosan hátba vágta, és fejével egyértelműen jelezte, hogy merre tovább. Jobb híján tette a dolgát. A föveny szomorú emlékeként marad meg bennünk, ahogyan az óvodás korú fiúcska kezében a kismacska farkát fogva, az állatot többször is a földnek csapta. Szülei látták, de nem szóltak. Máshol is szétnéztünk. Szállásunk közelében, iskolából hazafelé tartó jó arcú kisfiú köszönt ránk, melyet viszonoztunk. A hotel ablakából a járdán hazafelé tartó iskolás lányokat figyelte, Kati. Az első hat osztályt a fiúkkal koedukáltan végzik. Kötelező lehet számukra az iskolaköpeny, mely zöld színű és, vagy térdig ér, vagy bokáig. Mindegyikük fekete nadrágot viselt. A felsőruházatban már lehetett eltérés. A fejkendő fekete, vagy fehér. Csupán két lány nem kötött fejkendőt, és mindössze egy akadt közöttük — ő egyedül jött a járdán — aki sportcipőt, farmernadrágot és rövid ujjú pólót viselt. Haját nem fedte kendő. Fehér holló a feketék között, mert kinézete alapján arab származású lehetett. Szállásunk közelében újonnan épült, négy emeletnél nem magasabb, szinteltolásos, tetszetős lakóházak nőttek ki a földből. Külsőre minden rendben volt körülöttük. Az épületeket meglepően széles járda kötötte össze egymással. Ezekben a házakban többgenerációs családok számára alkalmas lakások lettek kialakítva. Nagyságuk 90-120-150-180 négyzetméter. Elsétáltunk a hotelnegyed felé. A véletlen úgy hozta, hogy épp ott jött rám a kisebb szükség. A szállodákon kívül minden vendéglátóegység zárva. Feleségem kinézte az Intercontinental impozáns épületét. Jövetelünk okát megértve, a kapus főnökének kérésünket tolmácsolta, aki felhívta a szálloda portáján lévő felettesét. A feljebbvaló hölgy a telefonhoz kért, és feljogosított minket a belépésre. A szállodai portaszolgálatot nadrágkosztümös fejkendős, középkorú alkalmazott látta el. A hátizsákokat feltettük a görgős továbbító rendszerre. A biztonsági átvilágítás után átvehettük. Visszafogottan elegáns, szürke színbe öltöztetett hallba érkeztünk. Látszott rajta a pénz. Vízesés párásította a levegőt. Az ülőbútorok diszkréten bújtak meg. Hamar rátaláltunk a mozgáskorlátozott jelzésű ajtóra. Odabent sem vécécsésze platinából, sem mosdótál aranyból, de még egy nyamvadt kilincs se ezüstből — viccelődtünk. Mikor távoztunk a főépületből, a hölgy megköszönte jövetelünket. Utólag úgy vélekedtünk, hogy a világhírű hotellánc nem engedheti meg magának, hogy ilyen kérést megtagadjon egy fehér botos embertől. Rossz reklám lenne számára.

Petrát, a világ egyik leglátványosabb régészeti lelőhelyét a Nabateusok alapították, feltehetően időszámítás előtt VI. században. A félig épített, félig sziklába vájt településre, az ősi keleti hagyományok, és a görög építészet stílusjegyeinek keveredése jellemző. A város fontos szerepet játszott az Arábia, Egyiptom és Fönícia közötti kereskedelemben. 106-ban a Római birodalom része lett, a IV. században püspöki székhellyé vált, a VII. században Arab uralom alá került, a XII. században erődöt építettek a keresztesek. A biztonságossá vált területen letelepedtek a helyi törzsek, de egészen a XIX. századig ismeretlen maradt a külvilág előtt. Legjelentősebb emlékei a sziklába vájt síremlékek, mozgalmas homlokzatokkal, párkányokkal és oromzatokkal. Ezzel éles ellentétben áll a mögöttük kialakított sírkamrák egyszerűsége, amelyek négyszög alaprajzú díszítetlen termek. Petra leghíresebb síremléke a Kincsesház. Figyelemreméltó még a város bejáratánál, és a település távolabbi részében kialakított „Kolostor”, a különböző neveken elnevezett sírok, a színház, valamint a városba bevezető szurdok előtt az obeliszkes síremlék is. A program szerint egész napos petrai látogatás várt volna ránk, de három és fél óra lett belőle. Ennek okai: előző napra nem Petrába, hanem Akabába foglalt szállást az utazási iroda; másrészt, az Ammanba késéssel megérkező járat miatt, a programokat az utasok számára előnytelenül átszervezte az idegenvezető. Lett is nagy felháborodás belőle, mivel Jordániába, szerintem két fő látványosság miatt utaznak az emberek: Holt-tenger, Petra. Ezen az úton mindkét úti cél jelentős csorbát szenvedett, kárunkra. Miután beléptünk a nemzeti parkba, a szurdok bejáratáig 800 méter séta következett. A tiszteletet parancsoló kanyont emlékeim segítségével megpróbáltam magam elé idézni. A sárgás homokkősziklák néhol 80-100 méter magasba törnek az ég felé. Az út szélét a legszűkebb helyen leléptem, eredménye 3 méter. A régi talajszint a mostaninál 2 méterrel mélyebben vezetett, amely hepehupásan nyúlt a nabateusok fővárosáig. Ahol pár méterrel kiszélesedett a kanyon, ott megpihenhettek a karavánok. A homokkőfalak szélében az alsó kerámia-vízvezetékben, az állatoknak szánt ivóvíz csörgedezett, a fölötte lévő csatornában, az embereké: a szándékos mérgezés elkerülése miatt. A kiadós csapadék következtében kialakuló villámárvíz ellen, a város felé lejtő utat elterelőkkel, gátakkal és árkokkal védték. Számos barlanglakást, és szenthelyet is szemügyre vettünk. A kőfalakat több helyen alig felismerhető kőfaragások díszítik. Az út végében felsejlett a homokkőfalba belefaragott Kincsesház. A csoport tagjai felszisszentek. Homlokzata vörös kőből lett kifaragva. Szépségétől kőszoborrá vált, Kati. Az épület előtt tevéikkel berberek várakoztak (teve taxi), vele megteremtve a hely korabeli hangulatát. Innentől kezdve órányi szabadidő maradt a további környezet magáncélú felfedezésére — petrai megszállás esetén 5 óra lett volna. Elindultunk a másfél kilométerre lévő, a romváros túlsó végében található, Mózes-patakhoz, ahol véget ér a régi római út. A poros felületen elhaladtunk a színház mellett, a távolban nyolcszáz lépcsőt véve ott lehettünk volna a könyvtárnál. A Hadrianus kapu boltíves teteje már a régmúlt emléke, viszont berberek római katonáknak beöltözve nevetgélve álltak előtte. A Mózes-patak kiszáradt medre felett átvezető egyszerű hídon átkelve, megérkeztünk a végcélnak kitűzött templom elé. A legenda úgy tartja számon, hogy miután a sziklából szomjúhozó népe számára vizet fakasztott Mózes, a kifolyó víz medret vájt magának, és lett belőle patak. Nos, ez a patak, az a patak lenne. Visszafelé porolva mérgesen füstölgött Kati, hogy csak nyúlfarknyi idő maradt a körbeszimatolásra — a sziklák tetejében számosan mozogtak. Ránéztünk az órára. Negyedóra, esetleg 20 perc. Én maradtam, a feleségem pedig nekiindult. A lépcsőkön felviharzott a közeli üresen tátongó templomba, amelynek alapterülete 60 négyzetméter lehetett, belmagassága 5 méter körül. Mélyreható átszellemülést követően megelégedetten tért vissza. A kincstárnál további öt percet adtunk magunknak bámészkodásra, és a hely varázsának magunkba szívására. Így akadhatott lencsevégre az oldalára dőlt tevecsikó. Mivel az idegenvezető egy órában adta meg az innen a parkolóig tartó utat erős tempóban, ezért ehhez az információhoz igazítottuk magunkat. A folyamatosan emelkedő úton kemény tempót diktálva, a távot 30 perc alatt letudtuk. Ezt előre tudva, a romterületen további félórát időzhettünk volna még — ezt is odaírhatjuk arra a bizonyos számlára. Egyébként, akinek rossz a lába vagy már idős, villanymeghajtású autóra, vagy tevetaxira is befizethet. Jobb híján betértünk a Petra múzeumba, ahol japán filmesek látványos képekkel tárták elénk a város történetét. Hiányérzettel intett búcsút a romvárosnak, Kati. Engem kevésbé bilincselt le. Ennek oka lehet, hogy ahol végigvándoroltunk, lényegében üres térség vett körül. Amennyiben lábon barlangról barlangra járhattunk volna, valószínűleg teljesen más lett volna a véleményem róla. A településen rengeteg megfizethető szálláshely várja a vendégeket. Többnyire közepes sétatávolságban a nemzeti parktól. Bár Akabától Petra több mint egy nyúlugrásnyira található, de megoldható az odautazás.

Montréal keresztes erőd volt, a mai Sobak település szomszédságában. 1115-ben épült a vár, I. Balduin jeruzsálemi király parancsára. Az első nagyobb szentföldi keresztes erődítmény lett. Jeruzsálem 1187-ben bekövetkezett elesésekor, a muszlim rabságból megváltotta magát a király leánya, Milly Stefánia. Fia fogságba került. Szaladin szultán Kerak, és Montréal átadását kérte a fiú szabadon bocsájtásáért, de egyik erőd helyőrsége sem engedelmeskedett úrnője parancsának. Az egyiptomi seregek ezután ostrom alá vették az erődöket. Jeruzsálem elvesztésével a helyőrségek teljesen magukra maradtak. Védőik éheztek: oly sokáig kitartottak az ostromlókkal szemben, hogy a végén már a feleségüket, és a gyermekeiket is eladták a szaracénoknak, kenyérért cserébe. Nap, nap után arra vártak, hogy isten megsegítse őket. Szaladin több alkalommal pénzt, és keresztény területre való békés elvonulást ajánlott számukra, de ők visszautasították. Végül 1189-ben kétévnyi ostrom után került az ellenség kezére. Míg a buszparkolótól a csoport felért a várkapuhoz, és amíg vártunk-vártunk a helyi idegenvezetőre, addig a saját ügyét intézhette valahol. Nagy sokára villanyautóval felhozatta magát. Arcán megelégedettségre utaló széles vigyorral került elénk, mi pedig „brávó sport man” gunyoros üdvözléssel, és kétes értékű tapssal fogadtuk — ami fel sem tűnt, a hiú, magáról kissé sokat tartó férfinak. Megváltotta a belépőket, beljebb kerültünk. Ez a várrom tényleg rom volt. Legépebben a négyszögletes sarokbástya maradt meg. A méter magas várfalak legfelső építőköveit csak a gravitáció tartotta a helyükön: a megemelt legfelső kő simán kivehető volt a többi közül. . A távolban sivatagi róka szedte a lábát. A várból rejtett lejáró vezetett a távoli víznyerőhöz, amely hosszútávon kiszolgálta az erőd védőit.

Fokozatosan kezdett kialakulni bennem az ország, és az utazás sommás képe. Történelmi szempontból sokszínű, érdekes, gondolatindító tájék. Túlnyomó részt terméketlen homokkő fennsík, köves-kavicsos sivatag, félsivatag. Jelentős mértékű a szegénység. Szemét mindenhol, a higiénia nagy fokú hiánya, délszaki meleggel párosulva. Az országút mellett pár négyzetméter alapterületű kulipintyókban működnek a szolgáltatóiparosok, például gumi javító. A sivár lakatlan környezetben, a rendszertelenül felbukkanó kőházak biztonságát embernél magasabb kőfal óvja. A fővároson túl került képbe a műanyag takarófóliából, és papírkartonból összeeszkábált lakósátor komfort. Utcatáblákat ne keressen senki se. A vallásosság vonatkozásában liberális ország. A házasságra lépő nők jogait szerintünk túlzóan erősen védi a jog. Biztosan nem házasodnék meg Jordániában. A férfiak jellemzően európai viseletben járnak. A nőknek kisebb része öltözik muszlimba. Neves európai divatcég, a Koránnak megfelelő fürdőruhát kínál a hölgyeknek. Férfiaknál utcai viseletnek előfordul a fél lábszárig érő, bő ingféle. Feleségem szerint, gyönyörű hölgyek is teremnek errefelé, mint például az akabai hotel éttermének egyik húszéves, feketébe öltözött, de lábán márkás fehér sportcipőt viselő mosolygó alkalmazottja. Jordániában is bebizonyosodott, hogy a helyi idegenforgalomban dolgozó emberek semmilyen plusz munkájáért, a borravalót adó magyar utazási iroda főbenjáró bűnt követ el. Elsősorban ellenünk, utasok ellen, akiktől a nem hivatalos összeget az utazás megkezdésekor az idegenvezető beszedi. Másrészt, erősítik azt a hitet a helyiekben, hogy a látszatmunkáért is jár a pénz. Előfordult az ammani szállodában, hogy lényegében nem adtak vacsorát. Máshol olyan retkes, és áporodott levegőjű volt a zártrendszerű lépcsőház, hogy az emeletre közlekedés céljára inkább a liftet vette igénybe, a klausztrofóbiás feleségem. A munkától többnyire nem lökik félre egymást a londinerek. A buszvezető tekeri a kormányt, tapossa a gázpedált vagy éppen rálép a fékre. A helyi idegenvezető a sofőr mögött foglal helyet. Ha kérdezte őt a magyar idegenvezető, válaszolt , majd hosszasan kibámult az ablakon, vagy evett-ivott. Sok negatívummal rukkoltam elő, de azokat fogadjuk világlátásunk gazdagításának, és értelmezésének forrásának.

Az ország déli területén, közel Szaúd-Arábiához található Vadi Rum, mely 740 négyzetkilométeres sivatagi terület, szurdokokkal, sziklákkal, barlangokkal. A térség már tizenkétezer éve lakott. Róla tanúskodik az eddig százötvennégy régészeti helyszínen feltárt leletegyüttes, valamint huszonötezer sziklarajz, és felirat. A többnyelvű szövegek a térségben lakó írástudók jelentős számáról adnak hírt. A helyszínen fellelt sziklarajzok jó állapotban maradtak fenn, az időjárási viszonyok nem okoztak bennük komolyabb károsodást. A terület éghajlata nagyjából időszámítás előtt háromezerig a mainál jóval csapadékosabb volt. Ekkor földműveléssel, és állattenyésztéssel foglalkoztak az itt élő népcsoportok. Platós furgonok vártak ránk. A nyitott raktérben egymással szemben hárman-hárman foglaltunk helyet. Állítólag a jobb járgányok közül kaptunk, de a raktér hátsó palánkajtaját nem lehetett lenyitni. A sárhányóra fellépve azt is át kellett lépni. Mindenki teljesítette a tornamutatványt. Első megállónk, a már csak látványelemnek megtartott vasútállomás volt: gőzös, dízel mozdony, teher és személyvagonok. A környék salétrombányáinak kitermelt anyagát szállították el innen. Turisztikai célból pénzért még beizzítják a gőzöst, mely 500 métert halad. Aközben, a dombok mögül a nagy csatazajjal előtörő lovascsapat megtámadja a rémültté vált utasokat. A következő helyen meredek homokdombra taposhattuk fel magunkat. Időjárás formálta, érdekes alakú, és kinézetű sziklák világába kerültünk. Elsőnek Kati ért fel. Hamarosan mellette állhattam. Közelemben a sziklának olyan füle volt, mint amilyen a bögrének. Megfogtam, de a szikla súlya kifogott karom erején. A következő megállóhelyen száz egypúpú várt ránk. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a természetben, és az állatkertben felnövekvő ugyanazon faj példányainak hangja, egymástól jelentősen eltér. Két tevecsorda két tagja kommunikált egymással. Hangjukat a magyar szürke marháéhoz, és a Hortobágyi Nemzeti Park Vadaspark területén ridegtartásban tartott őstulkok hangjához tudnám hasonlítani. Utolsónak a csodálatosnak leírt naplemente következett. Mindenki szájtátva nézte a jelenést. Aközben a dzsipen annak háttal ülve, A futócipőből kitakarítottam a homokot.