31. NINCS RÁ KÉPLET – megbicsaklott logika (1976)

Egy pont híján száz százalékos eredménnyel írtam meg a differenciálszámítás témájú nagydolgozatot – a képlet felírásában apró hibát vétettem. Az osztályban az enyém lett a legjobb. Szerettem a számok világát, ennek ellenére nem voltam sikeres tanulója. A differenciál számítás alkalmazási területe annyira magával ragadott, hogy a matek órán a témát szivacsként itta az agyam. Így lett belőle életem legnagyobb tanulmányi sikere. Az eset sokatmondó logikátlansága: a matektanár azzal az ostobasággal állt elő, hogy a jeles dolgozatot padtársam éppen csak kettes teljesítményéről másoltam. A srác valóban jó volt matekból, de akkor éppen fordítva történt a puskázás. A pedagógus ezúttal nagyon elszámolta magát.

A számok iránti érdeklődésem egy óvódás kori példával is igazolható. Hajnal öt után már a Lenin kőrúton közlekedő villamoson zötykölődtünk édesanyámmal: ő az üzembe én meg a cég tökmaglerakatába tartva. A Váci úton kattogó 55-ös villamos pótjai négyjegyű számokkal voltak megkülönböztetve egymástól. Négyessel vagy ötössel kezdődtek az ezres számok. A Marx tértől a körvasút hídja utáni megállóig tartott az utazás. A négyjegyű számokat szép lassan megtanultam leolvasni. A siker – mert mi másnak is tekinthetnénk – jó ajánlólevélnek tűnt a közelgő általánoshoz. Mégis, a számtan órák nem úgy sikerültek, ahogy elvárható lett volna a számokhoz magas fokon értő kisiskolástól.