101. MEGÁLLT AZ IDŐ – személyesen átélve (2005)

A téli túra magas hóban bukdácsolva, viharos széllel megtámogatva vezetett végig az Alföld délkeleti részén. Átfagyva érkeztünk meg a kisvárosi vasútállomásra. Feltűnt, hogy a peronon nem tartózkodik senki sem, de az állomásépület árkádja alatt kétszázan is összezsúfolódtunk. Szokatlan volt. Hosszú várakozás után a hangosbemondóból érkezett a közérdekű információ: a valahányadik vágányon InterCity halad át.

Régóta érdekelt a téma: vajon milyen érzés lehet egy elrobogó vonatot testközelből megélni? Egyik túratársamat rábeszéltem, álljunk oda a sín mellé. Kisebb noszogatás után beadta a derekát.

Megérkeztünk a kihalt peronra. Úgy álltunk meg, hogy a kezemben lévő százharmincöt centi hosszú fehér bot végével elérjem a felénk közelebb eső sínszál tetejét. Szembe álltunk a vágánnyal, a vonat tőlem jobb irányból lesz várható. A túratárs tőlem balra helyezkedett el. Meghallottam az egyre erősödő zúgással érkező villanymozdonyt. Ekkor visszakozásra tett ajánlatot a társam. Ahogy egyre jobban közeledett felénk a monstrum, kisebb félsz költözött belém, de eredeti tervemtől nem tágítottam. Lábamat nagyobb terpeszre tettem. Már csak pár tíz méterre volt tőlünk a mozdony, amikor arra gondoltam, nehogy kürtöljön a masiniszta, mert rám hozza a frászt. Szerencsére nem tette.

Mint egy szélvészként dübörgő megzabolázhatatlan veszedelem, úgy hatott rám az elém megérkező villanymozdony. Bődületes zaja minden rajta kívül létezőt kisöpört a tudatomból. Testem érzése is megszűnt. Ekkor én csak a kereknek érzett fejem voltam. Megállt az idő. Csak a dübörgő hang, a dübörgő hang, a mindent betöltő dübörgő hangorkán volt jelen, a végtelenül tiszta, éber és kiüresedett tudatomban. Tartott ez az egyedüli érzés mindaddig, amíg a hosszú szerelvény utolsó vagonja is elrobogott előttem. Ahogyan távolodott a szerelvény, úgy költözött vissza belém a normális állapot. Fantasztikus érzés volt. Óriási élményt jelentett, de köszönöm szépen, ez az eset egy életre elég volt. A vonat tőlünk egy méter távolságban, mintegy száz kilométeres sebességgel robogott el. A szerelvény által keltett léghuzat rendkívül erősnek bizonyult, a talpamat nagyon határozottan kellett az aszfaltba gyökereztetni.