Kiáltó szó a pusztából

Ki átvezetted Izraelnek népét

A megpróbáltatások tengerén,

Szentséges trónusodnak bársonyszékét

Csókolva kérlek: Nyújtsd kezed felém!

Vezess tovább az útján életemnek,

Ércpajzsom, dárdám újra légy nekem;

Űzd el homályát szolga-félelemnek

És vond kezedbe remegő kezem.

Önts bátorságot csüggedő szívembe,

Acélossá tedd ernyedt izmomat,

Vezess, vezess: új, szent, nagy győzelemre!

Segíts tovább! Nagy Isten, merre vagy?

Hol a kezed? Sötét van, nem találom,

Hiába nyúl ki reszkető kezem.

Bágyadt szemem erőtlenül lezárom;

Itt pusztulok! Segíts hát, Istenem!...

Sötét az éj ... Nincs válasz jajjszavamra.

Itt hagysz pusztulni el a félúton?

Isten, segíts! .. Miért hagytál magamra?

Vezess, vezess, különben elbukom!