: HÁNYADÁN ÁLLUNK — biológiai tartóoszlop (2002)

A történet a vakvezető megjelenésével kezdődött, de gyakorlati közreműködése nélkül valósult meg. A helyszín minden esetben a metró, más közlekedési jármű kizárva. A látásvesztés okán fontossá vált számomra a reakcióképesség, és a koordinációs képesség fejlesztése. Nem csak a közlekedési járműveken állva történő utazásokon lett haszna, de a gyalogos közlekedésben, és a túrázásokon is. Jobb talpon maradni, mint fenékre huppanni.

Gyakorlási tereppé a metró vált. Úgy álltam háttal A nem nyíló ajtónak, hogy az üléssor bal végét lezáró résztől jobboldalam arasznyira legyen — bal lábam mellett hámban feküdt a német juhász. Terpeszállásba helyezkedtem, kezemmel nem kapaszkodtam. A menetbeli egyenetlenségből fakadó instabilitást testsúlyáthelyezéssel, és lábmunkával védtem ki. A vészfékezés jelentette a legfőbb kihívást. Néhány kivételtől eltekintve, az üléssor végét lezáró résznek egyszer sem sodródtam neki. A balul elsült esetek a technika finomítására sarkalltak. 

Egy ízben megsejthettem, vajon hogyan tekinthetett rám a többi utas? Ismerősömmel együtt utaztunk. Én az előzőekben leírtak szerint, ő pedig velem ellenkezőleg. A második megálló után megkért, hogy mivel utazásom módját rossz látni, a kedvéért valamibe kapaszkodjak meg — kérésének eleget tettem.

Következzen a vizsgaszituáció. Történt, hogy a következő megállóban kellett leszállni. Mivel a kocsi nem volt tele, ezért az ajtótól eljöttem és a két ajtó közötti üresen lévő térség közepén, szétvetett lábbal várakoztam — a nyílóajtónál álltak. Mivel pozíciómat alapul véve, bal irányba haladt a szerelvény, ezért testsúlyomat a térdemet kissé behajlítva tartó bal lábamra helyeztem, a megfeszített jobbal pedig nagyobb terpeszre álltam. A megengedett legnagyobb sebességgel haladt a jármű. Váratlanul, a szerelvényt szinte vészfékezéssel megállította a vonatvezető. Baloldalamról jobboldalamra teljesen áttevődött a testsúlyom. Igen ám, de baloldalam mellett állt egy hölgy, aki, akár kapaszkodott, akár nem, de teljes testsúlyával nekem vágódott — hajszál híján, hogy őt is megbírtam tartani. Teljesen elképedtem az eseten, ilyesmit elmesélésből aligha hittem volna el bárkinek is. 

Pironkodva kért elnézést tőlem a hölgy, mire:

— Semmi baj, ilyen mással is előfordult már — feleltem kissé poénízűen.