140. HANGORGIA – fülbevaló fantáziaszülemény (2020)

Barátnőmmel és a vakvezetővel az évezredforduló táján hármasban jártuk a Visegrádi-hegységet. Egy patak füves partján sétáltunk. Arra lettem figyelmes, mintha egy ponttól kezdődően jelentősen megváltozott volna a vízfolyás hangja. Szóltam a barátnőmnek, visszaindultunk. Rátaláltam az ominózus helyre, ujjammal egy pontra mutattam, és megkérdeztem:

– Mit látsz ott?

Egy kisebb zúgó okozta a változást. Fenekem alá lapos követ kerítettünk, orrom iránya éppen a miniatűr vízesés felé mutatott. Behunytam a szemem, és negyedórán át magamba szívva, elmélyedve élveztem a csodát. Igen, a csodát, mert valóban az volt. Hogyan is adhatnám vissza szemléletesen? A bal fülembe a víz hangja lágy csobogással folyt bele, míg az orrom vonalától folytatandóan jobb felé már szerény vadságú robajlással távozott: ekkor térben és időben csak a két fülem között létezett a világ. Mivel ettől eltekintve teljes csend vett körül, ezért a fejemben meglévő kétféle hang teljesen kitöltötte a lényemet. Csak a bennem iramló hangok voltam ekkor. Igazi jótékony agymosás részesévé váltam. Ilyen újszerű érzést, élményt ekkor tapasztaltam először. Amikor felálltam a kőről, a fejemet légiesnek éreztem, mintha teljesen kicseréltek volna. Olyan erősen kerültem az élmény hatása alá, hogy céltudatosan megfogalmazódott bennem: egyszer komolyabban szeretnék foglalkozni a hangokkal.

Már régóta létezett a hangalapú kulturális honlap, amikor második feleségemmel ellátogattunk a Városligetben nem is olyan régen megnyitott Zeneházához. Mi másra is figyelhettem volna fel elsőre, mint a zenélő járdára és a különböző hangszerekkel játszó gyerekek zenebonájára. Az újdonságként ható élmény befogadása után máris az járt a fejemben, ezt rögzíteni kellene. Igen ám, de addigra túl voltam a szimpla hanggyűjtés időszakán. Ha nincs konkrét hozzáadott szellemi termék, már nem érdekel. Elindultunk az épület felé. Már a lépcsőnél tartottunk, amikor a tudatomba váratlanul bevillant: kortárs gyermek zene. Akkor és ott nem volt fogalmam róla, hogy mi fog kisülni belőle, de hogy ez valamilyen nagyszerű újnak a kezdete lesz, azt már bizton tudtam. Négy tartalom született belőle: basszuskulcs, botfül, kortárs gyermek zene, stroboszkóp. Mivel a honlapon további két, de más zenetartalom is elérhető, ezért azokról is megemlékezem.

Basszuskulcs. Versek, verstörténetek, néha meghökkentő zenei aláfestéssel. Szabadelvű kreációk, enyhén kortársba hajló elnevezésekkel a tucatot kerülők számára. Klasszikus magyar költők mellett néhány más nemzetiségű tollforgató költeménye is életre kelt a változatos zene ágyán.

Botfül. Első nekifutásra tizenegy hangmix, melyek kínai, jávai, kortárs magyar és hangtál zenékből tevődnek össze. A hangtálak felhangok sorozatával rukkolnak elő. Nekem a „macskanyúzás” a kedvencem.

Kortárs gyermek zene. Változatos hangmontázs sorozatról van szó. A tartalom elnevezése inkább figyelemfelkeltő, mintsem szó szerint veendő. Az összeállítások alapjait két közkedvelt angol bandától kölcsönöztem, amelyeket – néhány kivételtől eltekintve – saját felvételekkel kiegészítettem.

Stroboszkóp. Akárhány vegytiszta hangot ismerünk, az itt megjelenő tartalmakban ilyenekkel aligha találkozhatunk: ennek okára utal a tartalom megnevezése. Ránk gyakorolt ellazító hatása miatt felfrissülés vár ránk.

Verkli hangmúzeum. Kitörölhetetlen gyermekkori emlék a vasárnap délutánonként a lakótelepre két keréken begördülő zeneszekrény. A mélyen belém ivódott dallamot utoljára a kilencvenes években, a Kossuth rádió József Attila életéről szóló négyrészes összeállítás felvezető zenéjeként hallhattam. Ez a téma sem hagyott nyugton. Többszöri neki-rugaszkodás után rátaláltam a keszthelyi lehetőségre. Nem csak a svájci házaspár múzeumába látogattam el – itt készültek a hangfelvételek –, hanem az évenkénti utcai verkli fesztiválra is.

Zene. Legális koncertfelvételekben gondolkodtam. Az elsőre 2008-ban adódott alkalom, a rendszeressé váló felvételek 2012 és 2020 között készültek. Tucatnál több helyszínen rögzítettem. Az évek során több mint négyszáz zenei rendezvényre látogattam el. Fő lelőhelyem a Szimpla romkocsma lett. A koncertek jelentős része zeneileg hidegen hagyott, de mivel a hangalapú kulturális honlapra más zenei irányultságú érdeklődők is rátalálhatnak, ezért vállaltam be. Az évek során igazi gyöngyszemek is kerültek a fülembe, sőt olyan elvetemült zenekar hatása alá is kerültem, akiknek zenéjét előzetesen meghallgatva a hátamon felállt a szőr (halál;orgazmus – azóta feloszlott).

A koncertfelvételeknek a Covid19 járvány vetett véget. A legutolsó elérhető változatban a négyszáznál több felvételből csak ötven érhető el, azok viszont CD minőségben.