97. FURFANGOS PAPAGÁJ – trükk (2019)

Miután beindult az állathangok gyűjtése, minden évben tavasz táján felkerestünk egy-egy állatkertet. A keleti országrészben, Miskolcon kezdtünk, és szép lassan eljutottunk a Nyugat-Dunántúlra, Győrbe. Már a második kört róttuk a szemüveges barátommal. Rengeteg élménnyel ajándékoztak meg minket az állatok.

Nyíregyháza. Közeledett a záróra ideje, egyre kevesebb látogatóval találkoztunk. Mi is elindultunk a kijárat felé. Tágasabb térségen vágtunk át, amikor a hátunk mögül valaki üdvözölt minket:

– Hello!

– Ki köszönt ránk? – fordultam a haverhoz.

Hátra nézett és kissé meglepetten ennyit mondott:

– Nincs itt egy fia lélek sem.

Tovább mentünk, de pár lépés után ismét tisztán hallhattuk:

– Hello!

Beindult a logikai alapokra helyezett elméleti nyomozás:

– Biztosan az egyik papagáj szórakozik velünk.

Visszatértünk a közeli madárketrec sorhoz. Rátaláltunk a jómadárra. Elrendeztem a hangfelvevőt. Vártunk, vártunk, de nem történt semmi sem.

– A francba, ez szórakozik velünk! – dohogtam.

Hónom alá csaptam a mikrofonállványt és elindultunk a kijárat felé. Tíz méterre járhattunk az imént még megkukult madártól, amikor legnagyobb megrökönyödésünkre, ismét felhangzott a már jól ismert angolszász üdvözlés.

– Ez a papagáj valóban szórakozik velünk! – hallhattam a havertól.

Visszamentünk a papagájhoz, a ketrec elé letettem a már bekapcsolt hangfelvevőt, és mint akik jól végezték a dolgukat, újra elindultunk a kijárat felé. Bejött a cselvetés. A madár újra beszédessé vált. Mivel nem álltunk meg az első szóra, egyre hangosabban és bőbeszédűbben kajabált utánunk – mi pedig jót nevettünk rajta. Idővel megszántuk, visszatértünk hozzá. Megérkezésünk elhallgattatta a sárgabóbitás kakadut. Összepakoltunk, útra keltünk, és elismerően mosolyogtunk, az újból kétségbe esett furfangos papagáj okosságán.