209. FORDUL A KOCKA – helyzetcsere (2002)

Ha apadni kezdett a kutyatáp, húszkilós kiszerelést rendeltem belőle. Megérkezett az újabb szállítmány. Ilyenkor a vállamra kaptam a zsákot, és elindultam vele a pincébe. Egyik alkalommal előre megfontolt szándékkal velem tarthatott a vakvezető. Beléptünk a pincelejáróba, becsuktam a teli ajtót, és szándékosan nem kapcsoltam fel a villanyt. Lefelé indultam a lépcsőn. A kutya nem követett, mozdulatlanul állt odafent. Nem mondtam neki semmit sem. Kulccsal kinyitottam az alsó ajtót is. Ekkor szép óvatosan elindult utánam. Lent már a szagomat követhette. Miután mindent elrendeztem, visszafelé tartottam. Nem szóltam továbbra sem. Ő szorosan a nyomomban lépkedett mindaddig, amíg ki nem léptünk a világos lépcsőházba. Értelmes kutya volt Kicsi. Egészen biztos vagyok benne, hogy a pincében történtek kapcsán valamit összerakott a fejében. Talán, hogy én meg a sötétben látok.