64. EMBERI VISZONYOK – diszkréció (1989)

Olyan régen történt, hogy talán már csak én emlékszem rá. Harmincévesen nagy örömmel vettem birtokba az első önálló tulajdonú lakásomat. Az újépítésű házba beköltöző lakók mindegyike így lehetett ezzel. Ekkoriban kezdtem el seftelni, ezért az átlagosnál nagyobb rálátásom nyílt mások életére. Híreket soha nem vittem magammal. Sőt, ha egy-egy hölgy megkérdezte tőlem, hogyan áll rajta ez meg az a gönc, az érintettség okán átküldtem a szomszédasszonyhoz tanácsért. Adódhatott volna alkalom egy-két pásztorórára is, de soha nem tévesztettem össze a szezont a fazonnal.

A közeli kocsmába időnként betért három lakótárs egy-két korsó sör mellett beszélgetni. A másodikon lakó apuka inkább foglalkozott az országosan megpezsdülő politikai élettel, mintsem az asszonnyal meg a három gyerekkel. Meggömbölyödött az asszony hasa, szintúgy az első emeleten lakó másik apuka feleségének is. Egy-két hónap eltéréssel érkezett a gólya, mindkét helyre egy-egy fiút pottyantott a kéménybe. Keresztnevük is egyezett az első emeleten lakó apuka utónevével. Hamarosan kiderült, hogy nem véletlen az összecsengés. A másodikon lakó apuka tajtékzott a dühtől, és okolta a negyediken lakó apukát, hogy miért nem szólt a dologról. Ő persze egyszer sem tartotta a gyertyát.

Az első emeleten lakó apuka alacsony termetű cingár figura volt. Apósa viszont épp az ellenkezője. Nem csoda hát, hogy amikor kettesben összefutottak a ház alagsorában, a fiatalabb húzta a rövidebbet. Utána kéken-zölden felment a lakásba, onnan hamarosan pár ruhával távozott a másodikról a gyerekekkel együtt időközben elköltözött asszonyhoz.

A másik tanulságos eset egy szintén ebben a házban lakó család története. A férj első házassága tragikusan végződött. Felesége orvosi műhiba következtében, ikerszülés közben életét vesztette, az újszülötteket sem lehetett megmenteni. A szülészetre örömmel siető férj a mennyország helyett hamarosan a pokol kínkeserves tornácán találta magát. Csak hosszú évek elteltével tért magához szellemileg, fizikailag és lelkileg annyira, hogy az életre képesnek tartsa magát. Idővel másodszorra is megházasodott. Ebből a kapcsolatból két gyermek született. A régmúltat nem tudta feledni. Idegrendszere nem bírta a mindennapok családi terhét. Ez rendszeresen konfliktushelyzetet eredményezett náluk. A férj szóban folyamatosan hitet tett a felesége és a még nem iskolás korú gyerekek mellett, de nem volt képes magától eldobni a múlt embernyomorító terhét. Végül is az a megoldás született, hogy az asszony a gyerekekkel elköltözött otthonról. A férj minden hétvégén meglátogatta őket, és anyagilag is maximálisan mellettük állt. Ilyenformán együtt maradtak, és bár nem a szokásos minta szerint élték a családi életet, de mindenki számára elfogadható életmódra találtak.