Elmúlt a nyár
Amióta elröpült a maga kis vonatja
S itt maradtam árván, egyedül
Szívemet a keserűség mérge átitatja
S lelkemben a bánat hegedül.
De fájó az emlékezés az elmúlt napokra,
De fájó, hogy maga elosont.
A szívemen hervadoz az emlékezés bokra,
Rá könnyzáport fájó szívem ont.
Refrén: Elmúlt a nyár, elmúlt a nyár!
Az álmunk messze tűnt vele.
Elmúlt a nyár, nincs napsugár
Süvölt, süvölt az ősz szele!
Milyen jó is lenne, hogyha egyszer visszajönne,
Visszajönne majd egy szép napon,
Felszáradna a szívemnek tengernyi bús könnye,
Boldog lennék újra én nagyon.
Felkeresnénk újra az elhervadt rózsaparkot
És a többi emlékek sorát.
És ha már meglátogattunk minden régi sarkot,
Felnyitnánk a poros zongorát.
Refrén: Elmúlt a nyár, elmúlt a nyár!
Az álmunk messze tűnt vele.
Elmúlt a nyár, nincs napsugár
Süvölt, süvölt az ősz szele!
- 1922.