9. ELFUTUNK MAGUNK MELLETT – önmagunkat keresve (2005)

Én is voltam kiskamasz meg nagykamasz, sőt még fiatal felnőtt is – a továbbiakkal most nem hozakodnék elő. Igaz, én is próbálkoztam ezzel meg azzal a megoldással, keresgélve önmagam. Ezek a kísérletezgetések sok sikert nem hoztak a konyhára. Az élet gördített elém egy olyan emberpróbáló kihívást, amelyet hosszú évek következetes és kitartó munkájával sikerült nullszaldóra kihozni. A mai fiatalság is keresi, keresgéli önmagát. Hogyan történik ez a futópályán, az edzőteremben? Mielőtt felfedném a módszert, megjegyzem, a csekély számú kisebbségről lesz szó.

Bömbölő zenei doppinggal próbálnak minél jobb időeredményt kifacsarni magukból a fiatalok. A mobil füldugóját fülükbe tolják, csutkáig felnyomják a hangerőt, és nemtől függetlenül, leszegett fejjel, bősz bikaként futnak. Ilyenkor se nem látnak, se nem hallanak. Így nem nehéz saját maguk mellett elfutni. Máshol is találkoztam ezzel a technikával. Saját elhatározásból pár éven keresztül én is eljártam a margitszigeti hajósegyletbe ergométerezni: fizikai állóképesség javítása céljából végzett edzésmunka az erőgépen, mely az evezés főbb mozdulataira irányul. Ott tapasztalhattam meg – a nálam jóval fiatalabbak között –, hogy bömbölő, vad zenével egyre jobb teljesítményre próbálják sarkallni magukat. Ez a teljesítményfokozó összességében nem káros a sportoló egészségére, de a mellette edző kolléga dobhártyájának és idegrendszerének amortizálására tökéletes.

Nem azért mondom, de én legtöbb esetben – szerintem – magamhoz képest jóval nagyobb hatékonysággal húztam az erőkart, mint önmagukhoz képest a fiatalok. Nem árt tisztában lenni vele, hogy ehhez az edzési formához, leginkább karra, lábra és kitartásra van szükség. Az utóbbival jobban állok.

Én a következő módszert alkalmaztam. A kerek egy órás edzést magamban másodperc sebességgel végigszámoltam, miközben egyenletes, de magamhoz képest intenzív tempóval húztam az erőkart. Mivel hetente edzettem így, és a csapás szám végeredménye mindig egyező volt, sikeresnek tekintettem a módszert. A számszaki eredmény ezernyolcszáz lett, mely annyit tesz, hogy egy-egy csapás hajszálpontosan két másodpercig tartott, méghozzá az egy óra időtartam legelején és legvégén is. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a valós eredményt az adott idő alatt elért folyamkilométer-hossz adja meg, amelynek végső számadatát jelentősen befolyásolja a szélkerékre ható légáram nagyságának előzetesen beállított értéke is. Az erőgép szélkerekének messzire elhangzott a hangja, ezt a földszinten tartózkodó ősz hajú sportemberek is hallották. A folyamatos és egyenletes zaj beszédes. Felvetették, hogy külföldön van időre történő verseny, amelyen akár el is indulhatnék – a kedves invitálást mosolyogva megköszöntem, mint ahogyan a paralimpia megemlítését is.

Térjünk vissza a margitszigeti futókörre. Akadnak köztünk nemtől függetlenül olyan széllel-bélelt alakok, akik futás közben okos eszközüket nyomkodják. A minap egy lány feledkezett bele a kütyüjébe. Régóta nem lehetett kint a szigeten, vagy nagyon belemerülhetett a felhőalapú, szédületes virtuális világba, mert a futópályán egy olyan részhez ért, amelyet építkezés miatt ideiglenesen pár hete elkordonoztak. Szerencséjére, egy vele szemből érkező fiú az utolsó pillanatban hatásosan rákiáltott, így a lány megúszta a korlátra, mosott ruhaként való felcsavarodást. Ez az eset is ékesen bizonyítja számomra, hogy önmagunk keresése és felépítése akkor történhet meg a leghatékonyabban, ha annak építőköveit magunkból bányásszuk elő. Ez nem könnyű szellemi kihívás, de senki számára nem lehetetlen: mindenkinek legyen meg a maga akarata.