51. EGY SIMA EGY FORDÍTOTT – bumeráng (1972)

Amikor szüleimmel beköltöztünk az összkomfortos lakásba, kiderült, hogy apukám egyik volt katonatársa is ugyanabban a lépcsőházban kapott lakást, családostól. Nekik is volt egy fiuk, nálam négy esztendővel idősebb. A lakótelepi focipályán két kapuztunk. Az egyik lövésem kissé a „pipa” fölé ment a dróthálóra, de ezt a fiú gólként jelezte vissza. Mivel szerintem nem volt gól, ezért kitartottam az igazam mellett. Teljesen értetlenül álltam az egyre idegesebb sporttárs viselkedése előtt, ami tettlegességig fajult, mert az úgynevezett szemtelenségért pofonvágott. Lenyeltem a békát.

Évekkel később a lakótárs fiú középiskolai osztálytársával együtt feljöttek hozzánk. Üzletelés volt a cél: házi készítésű hangfal, fali naptár félmeztelen női fotókkal és pénz. Úgy vettem ki szavaikból, hogy jól jártak a frissiben megkötött üzlettel.

Sok-sok évvel később a következő jutott a tudomásomra. Az egykori lakótárs fiú hitelből autószalont nyitott. A már szóba hozott barátja – a legjobb barátja – vezető beosztásban dolgozott nála. A rendszerváltás után mindenki odavolt a nyugati autókért. Beigazolódni látszott a vállalkozás sikeressége. A banánhéj nem volt betervezve, nem szatócsboltot nyitott. Történt, az alkalmazottak szóltak a tulajdonosnak, hogy a legjobb barátja az autók tankjából a benzin jelentős részét gumicsővel leszívja. Utánanézett a dolognak. Az állítás beigazolódott. Gyors döntést hozott az engem egykor pofonvágó fiú, azonnali hatállyal kirúgta az enyveskezűt.

Hamarosan új szelek fújtak az autószalon körül. A hitelből és bérelt területre felépített cégre telephelyfelmondást jelentett be az arra illetékes hatóság. A cégvezető hiába szaladgált fűtől fától a vargáig, a telephelyet a talajszintig el kellett bontania – a jelképes pofonért így vágott vissza a volt barát.