: EGO — ki mihez adja az arcát (2023)

a külföldi utakat többnyire magunknak szervezzük a feleségemmel, emiatt ritkán olvassuk át az utazási irodák ajánlatát. Eddig Kétszer vettünk részt társasúton. Ezúttal az idegenvezetők kerülnek terítékre.

Az utazási iroda sportos programján vettünk részt. A Balkánon lévő napi célpontok elérése gyakran fizikai erőfeszítéssel járt. Ennek megfelelően az első számú idegenvezető a hegyi zerge képességével bírt. Erre tolerálható mértékben büszke is volt. Ténykedését figyelve, önmagával feltétlenül megelégedett fickó benyomását keltette. Szerintem mégsem volt eléggé széles látókörű saját magával szemben. Beszédképességét, használt szókincsét és a panelmondatok tömkelegét figyelembe véve, kommunikációja színvonaltalanságot tükrözött, pedig negyvenes diplomás férfiről van szó. Bárkivel szívesen bratyizott, sőt, a jelen lévők közül bárkit példaképnek állított a többiek elé, de ha az illető olyasmit kért tőle, mely nem volt a kedvére, mintha meg sem hallotta volna. Másféle kivetnivaló is akadt vele kapcsolatban. A szállás elfoglalását követően a csoportot zegzugos útvonalon elkalauzolta a szűk belvároson át, a tengerpart távolabbi végébe, ahol szürkületkor lazán közölte: innen mindenki úgy megy vissza, ahogyan tud. Na, kapott is a fejére. A közös esti poharazgatásra mindenkit tárt karokkal várt — szép számmal tartottak vele. A város felett magas hegy. Onnan a görgős kavicsokkal teli meredélyen, mint egy teljesítménytúra mindenre elszánt résztvevője vágtázott lefelé. Aki bírta a tempót, az bírta, a többiek pedig ereszkedésben és a helyes útvonal megtalálásában, egymást segítették. Ezen a furcsa viselkedésen is többen kiakadtak. Hegyi túravezetőnek alkalmas lehet, de idegenvezetőnek, erős tévedés.

Volt mellette egy segéderő, egy frissen diplomázott gyakornok idegenvezető hölgy. Az ő beszédképessége teljesen értékelhetetlen. Logopédus segítségére szorulna. Feladatul kapta az idegenvezetőtől, hogy egy-két témából készüljön fel és adott alkalommal, utazás közben mondja mikrofonba. Nem vicc, dadogva, szótagolva, akadozva adta elő, a szemétkosárba való semmitmondó katyvaszt. Mindegyik mondatában szerepelt az „ugye” kifejezés. Aki őt alkalmazásba vette, páros lábbal rúgtam volna ki a cégtől. Belőle nem csak munkavállaló lesz, hanem feleség, és anya is. A jóságos ég mentse meg tőle a jövőbeli áldozatokat.

Következzen egy ellenpélda. Az előző tájtól jelentősen eltérő természeti környezetben szemlélődünk. Ez a buszos körutazás már önmagába véve is életre szóló emlék maradt volna számunkra. Két idegenvezető szolgálta az utasok érdekét. A helyi illetőségű férfi a helyi utazási irodát képviselte. A prímet a magyar-francia nyelvszakos pedagógus vitte. Munkabírása előtt, le a nem létező kalappal. Reggel nyolckor kezdett, napközben kétórányi lazítás ebédszünettel, és este hétig nyolcig meló. Bármikor és bármit lehetett kérdezni tőle. Amennyiben a témával kapcsolatban ismerethiánya volt, rákérdezett a helyi szakembernél, vagy belelapozott a keze ügyében lévő paksamétányi irodalomba. Az sem hozta zavarba, ha ismeretátadás közben valaki teljesen más irányú kérdést tett fel. Zökkenőmentesen áttért az új témára. Emiatt egyik este gratuláltam neki, melyet arcán megjelenő enyhe mosoly kíséretében megköszönt. Hihetetlen tárgyi tudása, részben a fejében volt, de útközben folyvást készült a következő programpontnál szükségessé váló információk memorizálására. Soha nem kérdezte meg az utasoktól, hogy kihagyjuk-e a késői órákra eső programot. Jól érzékelhetően, a három lépés távolságot mindenkivel szemben igyekezett megtartani. A körutazást tízből tízesre értékeltük volna a feleségemmel, de a munkájához arcát adó idegenvezető teljesítménye miatt, a jelképes bizonyítványba tizenegyest írtunk be.