115. EBÉD – áthallás (1989)

A műtőasztal mérete egy átlagos testalkatú emberre lett megtervezve. Oka, hogy a doktor könnyen hozzáférhessen az operálandó testfelülethez. A szemműtétet végző orvos a beteg feje mögött ül. Ilyen beavatkozás alkalmával a hazai gyakorlatban a kisgyerekeken kívül nem szoktak altatni. Ettől függetlenül többünkkel előfordult már, hogy az operáció közben egy rövid időre elszundítottunk. Hogy ilyenkor ki mennyit alszik és ki miért ébred fel utána, az esetleges.

Az egyik páciens késő délelőtt került a műtőasztalra. A lényeg, hogy egyszer csak békés horkolás hallatszott a lepel alól. A beavatkozás gördülékenyen haladt. Igen ám, de a műtő bemosakodó helyiségének oldalfalával szomszédos étkezdéből a férfi osztály folyosójára kilépve jó hangosan elkiáltotta magát a nővér:

– Ebéd!

A felhívást nem csak a kórtermekben tartózkodó betegek hallották meg, hanem a műtőasztalon addig békésen hortyogó páciens is. Horkantott egyet utolsónak, majd felébredve nagyot kiáltott:

– Máris megyek, nővérke! – és elkezdett feltápászkodni.

A meglepődött operáló stáb a beteget csak nagy nehézségek árán bírta visszatartani. Hosszas győzködés után értette meg az éber fülű páciens, hogy ezúttal nem vonatkozik rá az ebédre szóló meghívás.