„
Csingilingi
Csak azért adtam e furcsa címet,
mert nem szeretik ma már a rímet.
Lelkem zenéjét mégis leírom,
lándzsa a tollam, pajzs a papírom.
Lehet, hogy kancsal múzsa tekint rám,
mégis a szívem vére a tintám.
Mondhatják: ósdi, mondhatják: ódon,
fújom én mégis a régi módon.
Kínrím? Lehet, mert beretvaéles,
balsorsom műve, hogy kíntól véres.
Komor magányom s búm estelente
sóhajom élét élesre fente.
Rím, a sor végén élesen csengj ki!
Zokog a szívem? Ne hallja senki.