17. Csaó drájver — Palermo (2023)

Kinek mi jut eszébe Palermo kapcsán? A legtöbb embernek alighanem a maffia. Utazásunk időzítése ebből a szempontból nem sikerülhetett volna tökéletesebbre. Január 16-án érkezésünk napján, Palermóban elfogták a harminc éve körözött, és időközben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, Matteo Messina Denaro maffiavezért. Kávézóban fogyasztotta reggelijét, amikor lecsaptak rá a csendőrök. A történet slusszpoénja, hogy az olasz televízióban a Messina név hallatán, az ugyanolyan nevű szicíliai városra gondoltam, mondván, ott csípték nyakon a hétpróbás gazembert.

A via Maqueda sétálóutcában béreltünk apartmant. Elegáns környék. Az épületben portaszolgálat. Tágas márványlépcsőház. Az emeleteken szokatlanul magas bejárati ajtók. A szomszédos lakásban jól szituált negyvenes férfi lakik. A szálláson belül három apartman. Szemnek tetszetős óriási nappalival, nívós kinézetű konyhával. De, mint tudhatjuk, az olaszok sokat adnak a külcsínre, kevesebbet a belbecsre. Sorolom a szállás árnyékos oldalát: a szobaajtó kilincsét érkezésünk napján javítani kellett; a konyhában nem üzemelt az elektromos sütő, és a futurisztikus dizájnú kávégép sem; a viharos esőzések alkalmával az erkélyajtó alatt befolyt a víz; a fürdőszobában pezsgőkád, de egy napba is beletelt volna, mire a gyér nyomástól kellő vízmennyiség összegyűlt volna benne; vagy a klozetbe, vagy a kádba, vagy a mosdóba folyt a víz. Ízelítőnek ennyi elegendő is, de senki ne higgye, hogy ezek a semmiségek bosszúságot okoztak volna, mert csak nevettünk rajta a feleségemmel. Olaszországban, pontosabban Szicíliában vagyunk. Legyünk lazák. Hangulatfokozónak következzen pár palermói színes:

Milyenek a szicíliai fiatalok? A sétálóutcában kószáltunk Katival: fejemen a fejhallgató, rajtam a hangrögzítő, kezemben a mikrofontartó. Szemből tizennégy év körüli pár érkezett. Összetalálkoztunk.

— Csaó drájver! – lazán, a fiú.

Kíváncsian Utánuk nézett, Kati. Vajon mit látott? A lány udvarlója tarkójára csattanós taslit nyomott.

Vajon milyen az üzletpolitikája az indiai zöldségesnek? A vacsorához hiányzott két fej vöröshagyma. A boltba bement a feleségem, és a zöldség lemérésére kérte a kereskedőt. Erre nem volt hajlandó, ajándékba adta.

Milyen a szicíliai vendéglős? Mosdóra lett szüksége, Katinak. Beléptünk a kávézóba, ahol pénz ellenében kérte a mellékhelyiség használatát. Az illető nemet intett a kezével, de jelezte, hogy én ingyen vehetem igénybe — mindketten bementünk.

Milyenek a szicíliai anyák? A lusta: Az Operaház lépcsőjén ülve koldul porontyaival. A világképpel rendelkező: a kerékpár hátsó csomagtartóján ül az óvodás korú gyerek, a kormány mögötti babaülésben a bölcsis, miközben hangosan énekelve teker az édesanya. Hivatástudat hiányos szülők: a sétálóutcába három gyermekével együtt megérkezik a szülőpár, és szétszélednek markot tartani a kiskorúak.

Szülő helyett a flaszter nevel: a sétálóutcában a vendéglő teraszára fehér gyerekek sündörögnek be, ahonnét pillanaton belül elhajtja őket a pincér. Hogy gyerekként ilyen utcai iskolát járt-e ki az a harmincas fekete férfi, aki a sétálóutca kövezetén ücsörögve koldul, lehet. Kár, hogy nem buktatták meg elsőben, mert akkor tisztességes munkával keresné meg a napi betevőt.

Két régi építésű trafikra lett figyelmes, Kati. Fellini Amarcord című filmje (1973.), ugrott be nekem, abból is a telt keblű trafikos nő, és a fiú esete. Továbbra is a Kultúra útját rójuk. A város egyik fő turisztikai attrakciója, a IX. századi alapokra épített Normann palota. Európa legrégebbi királyi palotája. 1947 óta Szicília Regionális Parlamentjének székhelye. Az udvari kápolnát égre-földre dicséri mindenki. 1132-ben épült. Falai között arab és nyugati hatások érvényesülnek. A mozaikok konstantinápolyi mesterek munkáját dicsérik. Figyelemre méltók a római oszlopok, és a töménytelen arany. Mindezek ismeretében a következő gondolat fogalmazódott meg bennem: ez az Antikrisztus kápolnája — lehet vitatkozni vele. Itt minden a pénzről, a hatalomról, a csillogásról szól. Hálás hely a szicíliai főváros. A Szégyen tér közelében rátaláltunk egy terméskőből emelt, naturális templomra. Belül feszület, padok. A padlózat absztrakt mozaikos, de semmi csicsa. Ez a hely az emberről szól, ez Krisztus temploma. Csizmaország lakóinak van másféle temploma is. Olaszországban a palermói operaház a legnagyobb. Európában a harmadik. A Verdi téren található. 1875-ben kezdődött el az építése, és huszonkét évig tartott. Eredetileg háromezer-kétszáz néző befogadására tervezték. Jelenleg ezernégyszázan foglalhatnak helyet benne. Az 1970-es években felújítás vette kezdetét. A nagyszabású munkálatoknak részese lett a szicíliai maffia is. Emiatt húsz évig tartott. Az utcai plakát szerint, Johann Strauss Denevér című operája van színen. A sétálóutcáról a belső tereket piros szőnyegen közelítheti meg a közönség. A székesegyház megjelenésével lenyűgözte, a feleségemet. Építésének kezdetén mecsetnek készült. A történelem sodrában katolikus szentély lett belőle, magán viselve a muzulmán építészet stílusjegyeit. Erőt sugárzó, monumentális, lebilincselő épület. Markáns kinézetével a córdobai Nagymecsethez hasonlította, Kati. Jelenleg ez a két épület a csúcs számára. A székesegyházban tartózkodásunk ideje közben megszólaltak a harangok. Másnap a környéken járva ránéztem a mobilra, hamarosan dél. A székesegyházhoz siettünk. A megérzésem helyesnek bizonyult. Mire tizenkettő lett, elcsendesedtek a harangok. Másként is eltartósítják a múltat errefelé. Irány a Quattro centi. Ez egy miniatűr tér a sétálóutcák kereszteződésében. A négy irányból a tér belseje felé eső házak végeit szándékosan nem újították fel: málló falak, viharvert zsalugáterek. Az épületek legvége homorú, melyeket tekintsünk fülkéknek. Ide a földszintre és a további két emeletre vízköpőket, valamint ember nagyságú szobrokat állítottak. A négy sarokból három üzemel. Hangulata és kinézete passzol a házvégekhez. Elsőre talán felújításért kiáltana — mint ahogyan mondta, a feleségem — de én ahelyett, inkább a csigavért ajánlottam. Jó ez úgy, ahogy van. Pár épülettel távolabb a pirinkó Szégyen tér. A XVI. században olasz szobrász megrendelésre szökőkutat tervezett, és épített. Mivel a megrendelőnél egy gazdag palermói kétszer annyit ígért, ezért idekerült. Lett is belőle perpatvar. Kezdődött azzal, hogy a kinézett helyen nem fért el. Ezt néhány épület bánta. Helyére került a műalkotás. Napról napra egyre nagyobb felháborodás övezte a polgárok részéről. Körülbelül ötven meztelen férfi és nőalakot ábrázoló szobor együttes a kompozíció. Közepébe régen lépcsőn lehetett felmenni — napjainkban fémkorlát veszi körbe. Pechére a tulajdonosnak, a szökőkút szélétől pár méterre templom bejárata sötétlett. Az apácák szemérmességéről nincs első kézből származó ismeretem, de az bizonyos, hogy az izzó szemű csődör hímvesszejének végében lévő, ledérnek ábrázolt apáca, végleg kiverte a jelképes biztosítékot Jézus asszonyai között. Ez a szoborrészlet azóta ismeretlen helyre került. Milyen érdekes. Innét pár lépésre található az a piros kupolás San Cataldo templom, amelyet útleírásom elején, a naturálissága miatt, az igazi krisztusi templomnak neveztem.

Monreale és a katedrális. A Normann palota közelében találtunk rá a 389-es busz megállójára. Középkorú hölggyel beszélgettünk. A magát casablancainak valló, de olaszul beszélő fehérnép figyelmeztetett minket, hogy vigyázzunk a buszon, mert lopnak. Dióhéjban összefoglalva a szentélybeli látogatásunkat: a katedrális mozaik csempéi arannyal díszítve, nagy méretű vörösmárvány koporsó, padok helyett székek, az épület előtt szökőkút. Ennyivel lezárnám a témát, mert másvalami bilincselt magához minket. A városi busz végállomásától a székesegyház felé tartva, meg kell állnia az embernek. Nem feltétlenül a meredek miatt. Szerencsés esetben akad üres pad. Előre tekintve, távolba vesző szurdokvölgy. Messze lent a mélyben Szicília fővárosa, azon túl a tenger. 15 kilométer hosszú látkép, hegyekkel keretezve. Az erre fogékony emberek számára, mint amilyen Kati is, rajongásig szerethető látkép. Monreale Palermo egyik elővárosa, negyvenezer lakossal. Sík terep errefelé kizárt. Az emlékezetes olasz „vonalemberke” kitalálója aligha lehet idevalósi. Szorosan egymás elé, mögé és mellé épültek az ingatlanok. A házak dzsumbujában megbúvó kápolnához, az utcáról negyven lépcsőfok vezet fel. Nem véletlenül hoztam elő példának, mert belső terének akusztikája lenyűgöző. Mindössze annyi volt a gond, hogy nem volt mit rögzíteni: az ilyenkor szokásos huhukkoláshoz nem volt kedvem. A végtelenül egyszerű üzletlakástól a drágább hotelig, mindenféle ingatlanváltozat megtalálható. Az egyik mellékutca meredekségével jelentősen kitűnt a többiek közül. Uccu fel a tetejébe. Az útnak volt egy olyan szakasza, ahol még egy lapáttal rá kellett dobni. Odafent néhány ház zsákutcát alkotott. Leereszkedtünk a kaptatón, és továbbsétáltunk. Pár éve épülhetett az útszéli szálloda. Remek panoráma a völgyre, ablakai betörve. Hosszútávra kibérelte az enyészet. Nem messze hotel épült. Vajon miben bízik a megrendelő? A szintes kirándulást kedvelő utazó, akár egész napos programban is gondolkodhat a város kapcsán. Nem állítom, hogy a monrealei barangolástól hullák lettünk volna Katival, de Szicília fővárosába visszatérve ereszkedjünk 6 méter mélyre, a Kapucinusok katakombájába. Megéri. Nyolcezer halott került ide. Többségük jómódúságának köszönhetően. Az ilyen bemutatótereket hasznosnak tartom. Egy méltó párja van a világon, Peru fővárosában, Limában. Itt aztán minden megtalálható: több száz koponya; függőlegesen hét fakkban, ruhában fekvő tetemek; a falakra hátuknál fogva két sorban felakasztott embermaradványok; családok külön oldalfolyosón. A mumifikálódott tetemek a legkülönbözőbb állapotban maradtak fenn (továbbra is ruhába öltöztetett alakokról van szó): csak a natúr koponya; teljesebb koponyák, jellemzően orr nélkül; a ruhákból kilógó csonk végtagok; félig-meddig jó állapotú végtagok. De nem egy halott kimondottan épp bőrrel megúszta a saját temetését: teljes arcberendezésű, szakállas, bajszos, gazdag hajfürtű férfi, aki mellközépig látható; több fehérnép is felismerhető lenne kései rokonainak, ha életében ismerték volna. Szót kell ejteni a két évesen elhunyt Rozáliáról, akinek gyógyszerész volt az édesapja. Tudta, hogy szeretett gyermeke menthetetlen, ezért felkészült a tartósítására. Precíz munkát végzett, mert a kipreparált kislány megtévesztésig hasonlít egy alvó babához, hajában masni. Ő élete végéig bármikor megnézhette „szunnyadó” csemetéjét. Túl kell lépni a hiedelmek embergyötrő világán. Az élet és az elmúlás kéz a kézben járó, egymástól elválaszthatatlan tejtestvérek. Ez is eszembe jutott odalent, amint a szellőzőkürtőkön behallatszott a közeli játszótéren önfeledten focizó srácok kiabálása. Kissé más de úgyszintén tanulságos. No Mafia múzeum (olaszos írással). Sokat vártam a látogatástól, de valamiért nem érintett meg annyira, mint ahogy előzetesen gondoltam volna. Az épület régen valószínűleg a maffia tulajdona lehetett, de ez csak feltételezés a részemről, mivel netes cikkben olvastam, hogy ilyen bemutatóterek megszerzésére törekednek a maffiaellenes kiállítók. Az épület házszámozásáról annyit, hogy a sétálóutcában a házszámok előttem megfejthetetlen logika szerint követik egymást. A teremben fotózást tiltó tábla. Van, aki figyelembe veszi, van, aki fittyet hány rá. Fekete-fehér fotók, valamint két monitor mesélnek a nem is olyan régi múlt ember, és léleknyomorító világáról. A klánok egymás közötti leszámolása, a képek tanúsága szerint, autóban utazás közben történt többnyire. Előfordult távolsági buszon lőfegyveres, és késes támadás is. A magamfajta békességre törekvő ember addig nem is háborodik fel ezeken a véres történeteken annyira, míg tudja, hasonszőrű hasonszőrűre megy. Teljesen más a helyzet államügyész, vagy főbíró esetében. Az már gyalázatnak számít nálam. De mit gondoljunk arról a fotóról, melyen a kietlen hegyen szamárháton ül egy anya, kezében újszülött porontya. Abból is maffiózó lesz, olyan mint az apja, akinek távoli bemutatót tart a terepen. Minden olyan kiállítás jó, amely elgondolkodtatásra készteti a látogatót.

Palermo védőszentje, a normann családból származó Santa Rozália. Pompában élhetett volna a fejedelmi udvarban, Mégis a szentek életét választotta. Monte Pellegrino barlangjába vonult vissza. 1166-ban ima közben érte a halál. 1624-ben jobbjában feszületet tartva találtak rá. A fertőző betegségek védőszentje lett. A közel hatszáz méter magasan lévő kegyhelyhez a 812-es városi busszal lehet eljutni. Útközben kaktuszerdőnek beillő, dús vegetációjú tájban gyönyörködhetünk. A barlang szája elé templomi bejáratot húztak fel. A természetes kőkupola alá kürtőn át jut be a fény, és a levegő. Érdemes szemügyre venni, a mennyezetre felerősített, a csapadékvíz elvezetését szolgáló technika absztrakt hatású kialakítását. Az üreg mélyében üvegkoporsó. Szarkofág tetején fekvő szoboralakban látható a szent szűz. Kijőve az emlékhelyről, aki nem rest hegynek felfelé tartani, pár száz méter után több kilátópontot érinthet. Rálátás nyílik az indigókék Tirrén-tengerre és a városi kikötőre is. Domboldalban sétálunk. Több elhagyatott ház is csalogat magához. Egyikükben pár napja mintha narkósok tobzódtak volna. Szikrázó napsütés, 18 Celsius fok. Nyíló sárga virágtenger körülöttünk. Dongó száll virágról virágra. Kellemes, erős növényillat csapja meg az orrunkat, talán rozmaring lehet. Tövisek fájdalmas szúrásától felszisszenünk. Szemből favágók érkeznek. Egyikük ránk köszön. Útba igazító táblák jelzik a közeli magaslati pontok távolságát. Megcélozzuk a legtávolabbit. Előbb vastag, kidőlt fatörzs torlaszolja el az utat. Később a csúszós kövek okoznak gondot. Emelkedik a terep, egyenetlen a talaj, a csapás szűk. Beláttam, túrabot nélkül felelőtlenség továbbmenni.

Nem tudom, hogy ezer Palermóba látogató turista közül, vajon hányan keresik fel a Marionett múzeumot? Élénken él emlékezetemben, amikor az angyalföldi Kender Juta gyár kultúrtermében télapó ünnepén, óvodásoknak bábelőadást rendeztek. Első szerelmem Jutka, fejecskéjét a vállamra hajtva izgulta végig a történetet. Térjünk vissza az eredeti színtérre. Az első emeleten az elvarázsolt erdő világa fogadja a látogatót: sötét fák, boszorkányok, kígyó, jó és rossz manók, papagájok foggal, bagoly, denevér. Díszes kompánia. Indulhat a jó és a rossz örökös harca. Távolabb ördög bibliáját forgató bábok, hátukban kibicelők. Ez is életszerű. Méteresek lehetnek a figurák. Következnek a sarok kompozíciók. Kínai sarok: sárkány, bábok. Indiai sarok: arannyal díszített sárkány, zenélő bábok. A színházteremben a fal mellett két sorban különböző országok katonái álltak feszesen. Meglepett a bábelőadás paravánjának kicsinyke mérete. 130 centiméter magasan volt az alja és kétszer egy méter a kerete. A játszófelület célját szolgáló deszka mélysége fél méter. A színpadot nyolc lámpa világította meg elölről. Mindkét oldalon egy-egy verklizongora. A jobboldalit pár másodpercre sikerült megszólaltatni — bődületesen jó a hangja. Jött az újabb csoport és az előadónak mennie kellett. Havonta egy előadást tartanak. 9 órakor nyit a múzeum. Órával később érkeznek a szervezett csoportok, félórás váltásban pörögnek. Általános iskolásokról beszélek, alsósokról. A XXI. században gyermekkínzás a bábozás történetét szóförgetegben előadni. Feleannyi információ is elegendő lenne számukra. A maradék negyedórában óriáskivetítőn bábelőadás részletet kellene eléjük tárni. Röviden összegezve, jó-jó, de nem az igazi.

Archeológiai múzeum. Ez az a hely, ahol jelképesen előre kőbe van vésve, hogy mi lesz látható. Mivel a mai Szicília hamar bekerült a népek tengerének körforgásába, emlékének gazdag nyoma maradt. A régi görögök, punok és rómaiak tárgyai láthatók. Innen mégsem ezekre fogunk emlékezni. Az egyszintes, árkádos kialakítású épület a belvárosban búvik meg. A nem várt csoda akkor éri a gyanútlan látogatót, amikor megérkezik a második udvarba. Még januárban is az édenkert érzetét kelti. Pálmafák, banánfák és mindenféle virág, mely a mediterrániumban otthonos. A növénytengerben szökőkutak, sétaterek és kényelmes padok. Aki ide beveti magát, akár egész napra is, a földi mennyországba kerül. Ezt lehet fokozni még. Vajon hogyan? Az édenkertből ki kell kukucskálni, az egyszintes árkádos épületmatuzsálem felé, és máris a múltban, a történelem kivételesen békés pillanatában érezhetjük magunkat — az árkádok alatt a nagyobb méretű kőgyűjtemény darabjai lettek közszemlére téve.

Legvégül az engem „Csaó drájver!” üdvözléssel köszöntő fiatalember barátnőjének üzenek:

— Szerintem, a taslit nem érdemelte meg a barátod.