68. BETYÁRBECSÜLET – jogos hiányérzet (1976)

Középiskola. Becsöngettek a soron következő tanórára, de a pedagógus valamiért bent felejtette magát a tanáriban. Többen is ott tolongtunk a terem nyitott ajtajának közelében, közülünk egyvalaki mindig kilesett a folyosóra. Megérkezett a vészjelzés a közeledő pedagógusról. Mindenki sietett a helyére. Az egyik lány derekát a mögötte lévő fiú két oldalról megcsiklandozta, majd gyorsan leguggolt, és oldalvást röhögcsélve elillant – az eset az orrom előtt játszódott le. A lány hirtelen megfordult és a mögötte érkező ártatlan fiúnak lekevert egy hatalmas pofont. A sérelmet elszenvedő osztálytárs mit sem tudott a sajátos tréfáról. Azon nyomban kikérte magának a megalázó sérelmet, bocsánatkérésre felszólította a lányt, de mivel ő erre nemet mondott, ezért őt szemét kurvának nevezte. Eközben kiderült a pofon oka, melyet érintettség hiányában elhárított magától a fiú. A tanterembe lépett a késve érkező tanár, ezzel ideiglenesen felfüggesztődött a balhé.

Nem várt fordulattal kezdődött a szünet. A megsértődött lány dúlva-fúlva elrohant az igazgatói irodába, ahol saját szempontjából nézve elmesélte a történetet. Az ártatlan fiút az esetről nem kérdezték meg, később igazgatóit kapott. Mivel én hiteles szemtanúja voltam az egésznek, ezért az osztály előtt felvilágosítottam a lányt, hogy tettével nem az elkövetőn állt bosszút. Megkérdezte tőlem a tettes nevét, de én nem mondtam meg. Idővel az ártatlan fiú megtudta az igazságot. Az egész osztály előtt kérdőre vonta a sunyító bajkeverőt, de ő továbbra is lapított.

Osztályfőnöki órán is téma lett az eset. Az igazgatóit kapó fiú a pedagógus előtt is kijelentette ártatlanságát, majd hozzátette, hogy nem fogja beköpni az elkövetőt. Az osztályfőnök ezután megkérdezte az osztálytól, hogy ki csiklandozta meg a lányt: senki nem vállalta fel. Legvégül szóba hoztuk az önbíráskodó osztálytárs esetét, de ezt mintha meg sem hallotta volna.