Az ősz rettegése

 

 

Milyen szép is a nyár

S már itt az ősz körültem.

Lopva már jő az alkony.

Az árnyak egyre nőnek;

A szívem, jaj, be fél.

Már hull a sok levél

Aranyló szemfödőnek

És még nem is örültem.

Hisz még nem is örültem

Virágnak, csóknak, dalnak.

Már ím esteledik

S a gyönge fények lassan

Köröskörül kihalnak.

 

Már hull a sok levél,

A szívem, jaj, be fél:

Ezért, ezért hevültem?

Ezért vágytam, hevültem?

Most itt maradtam árván,

Nyaratlan, bús szívemmel

És telve félelemmel.

Jaj, senki nincs, ki vár rám,

Ezért, ezért hevültem?

Hisz még nem is örültem!

Lassan tél lesz körültem.

A nyár előlem elfutott,

Utána futni nem tudok

S csak állok megkövülten.

 

- Miskolc, 1923. augusztus 17.