A titok
Múltban barangol
most árva lelkem,
száz csók-karambol
nyomára leltem.
Ifjú koromból
sok régi , csacska
emlék dorombol,
akár a macska.
Fakó körömből
percre kizökkent;
zúgva dörömböl,
dobbantva döbbent.
Piros örömből
fekete bánat;
fogyó erőmből
új hév nem támad.
Fogyó boromból
nincs már, ki inna,
haló poromból
ki visszahívna.
Nem színaranyból
volt földi kincsem;
halálharang szól:
veszve már minden.
Száz gyönyörömből
egy sem maradt hát;
sosem töröm föl
titkok lakatját.