141. ADOTT SZÓ –kötelez (2003)

A látásvesztés után tizenhárom évvel a vakvezetővel kiegészülve kezdtem el túrázni. A borsodi háromszori barlangász-túratábor tapasztalataira alapozva bátran gondoltunk a közös természetjárásra. Az első túrára úgy mentünk el a szukával, hogy a hátizsákosok közül senkit nem ismertünk: mindegyikőjük látott. A túravezetővel – feleségé közvetítésével – előzetesen egyeztettem a részvételről.

Kedves emléke a jeles napnak, hogy amint gyülekeztünk a Széna téri távolsági buszvégállomáson, megszólított egy siket férfi:

– Ti is velünk jöttök? – alig értettem a szavát.

Lassú szájmozgással és artikulálva igent feleltem, mire megkérdezte:

– Mennyit látsz?

– Amennyit akarok – feleltem somolyogva.

Hangosan felnevetett. Nem váratott sokáig a válasszal:

- Akkor én meg annyit hallok, amennyit akarok.

Ettől kezdve mindketten értettük a másikat. Tény, a túrán csak ő jött oda hozzánk segítőkész szándékkal: ezt nem vártam el senkitől sem, mert tisztában voltam a képességeinkkel. Négy hónappal később már egy teljesítménytúrázó csapattal tartottunk.

A kihívást jelentő túrázás bűvöletében egyik ismerősömnek elektronikus levélben megírtam, hogy 2004-ben kétezer kilométert akarok teljesíteni. Válaszában ezt sokallta. Gyorsan utánaszámoltam a kiírt túrák száma és a megadott távolság adatok alapján, és nem jött ki az elképzelés.

Szerencsém volt. Velem egy időben egy másik, szemüveges fickó is bejelentkezett a túracsapathoz. Hamarosan kiderült, a GPS-e miatt nála kívánság szerint lehet túrát rendelni. Kapóra jött a korlátlan lehetőség, az egész országra kiterjedhetett a bakancskoptatás. Hetente kétszer keltünk útra a hozzánk csatlakozókkal kiegészülve: ötven kilométer lett a heti átlag. Május közepe táján teljesítettük az ezrediket, szeptember végére meg lett a kétezredik. A rendszeres és intenzív túrázás addigra alaposan megkoptatta a természetjárás iránti vonzalmamat. Ettől függetlenül úgy döntöttem, év végéig töretlen lendülettel folytatom. December utolsó túrája a százötödik lett, a célba érkezés után véglegessé vált a távolságadat: 2629 kilométer.

Számomra fontos az adott szó hitele, még akkor is, ha azt rajtam senki nem kéri, kérheti számon. Volt rá példa, hogy megfeledkeztem ígéretemről, de eszembe juttatták, melyet utána teljesítettem.